Közelebb van, mint gondolnád, a sorompó nyitva áll... de az első lépést neked kell megtenned. (Lélekben, majd fizikailag...)
„Az emlékezet – ha kérdésekkel gyötörjük – olyan, mint egy hagyma; szeretné, ha sorra lefejtenénk a rétegeit, hogy feltárhasson mindent, ami benne áll: néha egyértelműen, gyakran rejtjelezve.” „… ahogy a hagyma rétegről rétegre zsugorodik, ott van mégis, beleírva az újabb és újabb héjakba: hol csupa nagybetűvel, hol mellékmondatként vagy lábjegyzetként, hol olvashatóan, hol csak fáradságosan –ha ugyan egyáltalán – megfejthető hieroglifákkal.” (Günter Grass: Hagymahántás)
2011. október 19., szerda
Legyen az bármennyire is végeláthatatlan, hidd el, minden alagútból van kiút…
Közelebb van, mint gondolnád, a sorompó nyitva áll... de az első lépést neked kell megtenned. (Lélekben, majd fizikailag...)
Közelebb van, mint gondolnád, a sorompó nyitva áll... de az első lépést neked kell megtenned. (Lélekben, majd fizikailag...)
2011. október 15., szombat
A következő találkozás NOVEMBER 12-én, szombaton lesz Budapesten.
a sövény alján!”
(Basó)
„Virág a falrepedésben,
gyökerestül kitéplek én -
Kis virág, a kezemben tartalak,
de ha meg tudnám érteni, hogy mi vagy,
gyökerestül-mindenestül, egészen:
Istent meg az embert is érteném.”
(Tennyson)
A november 12-i szombaton is párkapcsolati, életvezetési, iskolai vagy munkahelyi, egészség-betegség, magatartási, ill. jellemzően visszatérő viselkedési minták hátterére vonatkozó, valamint cégeket, vállalkozásokat érintő témákban, Basó szellemében dolgozunk majd.
„Jobban megnézem –
Nazuna virágzik otta sövény alján!”
(Basó)
gyökerestül kitéplek én -
Kis virág, a kezemben tartalak,
de ha meg tudnám érteni, hogy mi vagy,
gyökerestül-mindenestül, egészen:
Istent meg az embert is érteném.”
(Tennyson)
Basó a virág minden egyes szirmában az élet, a lét misztériumáról olvas. Nem tépi ki a virágot. Csupán megnézi... Lelkében érez valamit, de nem fejezi ki…
Tennyson aktív és analitikus. Előbb kitépi a virágot onnan, ahol nő. Elválasztja a földtől, ahová tartozik.
A növény halálra ítéltetett… Nem érdekli a virág sorsa, ő a kíváncsiságát akarja kielégíteni.
Szeretettel várom jeletkezésed!
2011. október 2., vasárnap
Kedves Olvasóim!
A következő állítási lehetőség (bármilyen témában) Budapesten, október 8-án, szombaton lesz.
Addig is várom a felmerülő kérdéseket a lilla.linkes@gmail.com címen...
Az októberi szellemi táplálék pedig a következő:
Volt az ő remetesége helyén egy mély kút, abba leeresztett hát egy edényt.
Csakhogy miközben húzta kifelé, az edényben lévő vízben meglátta önmaga tükörképét.
Mintha nem is a vizet, a saját tükörképét itta volna
– elfejtett mindent, viszont megismerhette önmagát.
És pontosan ez volt az egyetlen dolog, amit ismernie kellett.” {…}
Aptülzeyyat tehát, „megpillantva önmagát, saját kilétének tudatára ébredt.
A felismerés - akár a szél- bejárta lelkét és testének minden sejtecskéjét….
Szeme számára nehéz volt az igazság látása, de hiába takarta kezével, már késő volt…
Olyan súlyos igazságot hordozott a lelkében, hogy lábai mély nyomot hagytak a porban.
Szemei még nem tűrték el a látást. Behunyt szemmel nyitotta ki a kunyhó ajtaját.
Fény áradt be.
Ezen a napon látta meg először a fény jóságát, de elviselnie nehéz volt.
Köpenyével eltakarta az arcát, és egy teljes napon és éjszakán keresztül a földre borulva várt a kunyhóban. Csak másnap hajnalban merte fölemelni a fejét. {…}
„Minden nap egy kicsit többet látott meg a világból.”
Ihsan Oktay Anar: Efrasiyab történetei (Láncmese felnőtteknek)
A következő állítási lehetőség (bármilyen témában) Budapesten, október 8-án, szombaton lesz.
Addig is várom a felmerülő kérdéseket a lilla.linkes@gmail.com címen...
Az októberi szellemi táplálék pedig a következő:
„Valaha nagyon gazdag volt ez a remete, de mindenét szétosztotta a szegények között, aztán csak elmélkedett fönt a hegyen. Isteni titkok birtokába jutott, és túlvilági tudományokat ismert meg. De e tudás ellenére még mindig haragos és boldogtalan volt, mert éppen azzal nem volt tisztában, ami a legfontosabb.
Az isteni könyörület ezért szomjat oltott belé. Volt az ő remetesége helyén egy mély kút, abba leeresztett hát egy edényt.
Csakhogy miközben húzta kifelé, az edényben lévő vízben meglátta önmaga tükörképét.
Mintha nem is a vizet, a saját tükörképét itta volna
– elfejtett mindent, viszont megismerhette önmagát.
És pontosan ez volt az egyetlen dolog, amit ismernie kellett.” {…}
Aptülzeyyat tehát, „megpillantva önmagát, saját kilétének tudatára ébredt.
A felismerés - akár a szél- bejárta lelkét és testének minden sejtecskéjét….
Szeme számára nehéz volt az igazság látása, de hiába takarta kezével, már késő volt…
Olyan súlyos igazságot hordozott a lelkében, hogy lábai mély nyomot hagytak a porban.
Szemei még nem tűrték el a látást. Behunyt szemmel nyitotta ki a kunyhó ajtaját.
Fény áradt be.
Ezen a napon látta meg először a fény jóságát, de elviselnie nehéz volt.
Köpenyével eltakarta az arcát, és egy teljes napon és éjszakán keresztül a földre borulva várt a kunyhóban. Csak másnap hajnalban merte fölemelni a fejét. {…}
„Minden nap egy kicsit többet látott meg a világból.”
Ihsan Oktay Anar: Efrasiyab történetei (Láncmese felnőtteknek)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)