Kedves Olvasóim!
A következő állítási lehetőség (bármilyen témában) Budapesten,  október 8-án, szombaton lesz.
Addig is várom a felmerülő kérdéseket a lilla.linkes@gmail.com címen...

Az októberi szellemi táplálék pedig a következő:

„Valaha nagyon gazdag volt ez a remete, de mindenét szétosztotta a szegények között, aztán csak elmélkedett fönt a hegyen. Isteni titkok birtokába jutott, és túlvilági tudományokat ismert meg. De e tudás ellenére még mindig haragos és boldogtalan volt, mert éppen azzal nem volt tisztában, ami a legfontosabb.

Az isteni könyörület ezért szomjat oltott belé.
Volt az ő remetesége helyén egy mély kút, abba leeresztett hát egy edényt.
Csakhogy miközben húzta kifelé, az edényben lévő vízben meglátta önmaga tükörképét.
Mintha nem is a vizet, a saját tükörképét itta volna
– elfejtett mindent, viszont megismerhette önmagát.
És pontosan ez volt az egyetlen dolog, amit ismernie kellett.” {…}
Aptülzeyyat tehát, „megpillantva önmagát, saját kilétének tudatára ébredt.
A felismerés - akár a szél- bejárta lelkét és testének minden sejtecskéjét….
Szeme számára nehéz volt az igazság látása, de hiába takarta kezével, már késő volt…
Olyan súlyos igazságot hordozott a lelkében, hogy lábai mély nyomot hagytak a porban.
Szemei még nem tűrték el a látást. Behunyt szemmel nyitotta ki a kunyhó ajtaját.
 Fény áradt be.
Ezen a napon látta meg először a fény jóságát, de elviselnie nehéz volt.
Köpenyével eltakarta az arcát, és egy teljes napon és éjszakán keresztül a földre borulva várt  a kunyhóban. Csak másnap hajnalban merte fölemelni a fejét. {…}
„Minden nap egy kicsit többet látott meg a világból.”  
      
Ihsan Oktay Anar: Efrasiyab történetei (Láncmese felnőtteknek)