A Gergely-naptár életbe lépése előtt december 13-a Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája,ezért sok néphit, babona, szokás tartozik hozzá. 
A hiedelem szerint a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá, misztikus nap ez, s ilyenkor sok titkos dolgot megtudhatunk...
A Luca, vagy olaszosan Lucia név a latin lux, azaz a „fényesség“ szóból származik, nem véletlen, hogy fényhozó Szent Lucáról beszélünk.

Nos, mint tavaly, idén is EZEN A NAPON tartom az év utolsó Hellinger-féle család-/rendszerállítását.
Bár december 13 ezúttal vasárnapra esik, remélem ez senkit nem fog visszatartani attól, hogy ha van valamilyen feszítő kérdése, témája, ügye, amit már nem vinne át 2016-ra, eljöjjön és megoldásra/feloldásra/oldásra leljen! 
Fényt hozó, ha úgy tetszik boszorkányos Luca napján várom tehát az érdeklődő-tapasztalatgyűjtő, segítő résztvevőket és persze a témát hozó állítást kérőket is.
A hely méretéből adódóan a létszám korlátozott, úgyhogy ne húzzátok el nagyon a jelentkezést!
lilla.linkes@gmail.com

Migráció - más szemmel

Induljunk ki abból, hogy az úton lévők nem bolyonganak, hanem végre megállnak, megállhatnak, letelepedhetnek valahol.

A gyermekekre gondolok, akiknek az adott országban el kell kezdeniük óvodába, iskola-előkészítőbe, iskolába járniuk...

Az így más országba érkező, vagy már itt születő gyermekek asszimilációján sokat segíthet(ne majd) az a pedagógusi szemlélet, amely elfogadja a tanítvány népét, kultúráját, nyelvét, szüleit és sorsukat. 

Ezek elvesztésétől ugyanis joggal és főként (!!) tudattalanul fél(het)nek a szülők, akiknek ugyebár az óvodánál/iskolánál egyértelműen nagyobb hatása van a gyermekre, így ha annak "nincs valódi engedélye" arra, hogy befogadó legyen, hogy tanuljon, az nem is fog menni, sőt saját rendszere védelmében magatartászavarokat "produkál" majd... 

Persze ezeket nem tünet szintjén kellene "kezelni", csakhogy erre már nem képzik felénk a padagógusokat... 

Az "engedély-nélküliséget" nem úgy kell felfogni, hogy azok a csúnya rosszak letelepednének egy másik országban, de eszük ágában sincs annak kultúrájához alkalmazkodni!

Nem.

Valójában a személyes tárgyak, az otthon, a haza kényszerű elvesztése mellett a gyökerek elvesztése miatti félelemről van szó. (Ennek kivédését szolgálják pl. a közösségek, a vallás.)

Ám ott motoszkál bennük az is, ami miatt vállalták a hosszú utat, a viszontagságokat, azt, hogy a semmiből építsenek fel - újból - egy életet:

hogy a gyerekeiknek majd jobb legyen!

Ez a kettősség a szülőkben a mindennapok megélésén túl plusz feszültséget, belső harcot, vívódást okoz. (Hangsúlyozom ismét, hogy többnyire nem tudatosan.)

A gyermek pedig érzi.

Talán őrlődik is, mert ha szerencséje volt, és jó (szemléletű) oktatási intézménybe került, tetszik is neki az, amit ott lát, tapasztal, tanul, ÁM hű a családjához, rendszeréhez.

A belső feszültségek következményei előtt a tanárok és más szakemberek java értetlenül áll, ill. a megoldási kísérleteknél csak a felszínt próbálják meg kezelni...

Mindezek a tudattalan dinamikák nemcsak a migránsok, de a romák, sőt, adoptált gyermekek esetében is megfigyelhetők.

Erről is szólt a pedagógusoknak szóló szemléletformáló, saját élményen és esetfeldolgozásokon alapuló "képzésem".

Úgy látom, ismét időszerű lesz, jobban, mint eddig valaha!

Hogy telt a nyaratok?
Számomra a legemlékezetesebb nyári napok egyike mindenképpen Mercével,
Mercé Traveset Vilaginés-szel való személyes találkozás és hétvégi workshop volt.
Mercével már évek óta leveleztünk, hazájában, Spanyolországban a rendszerszemléletű pedagógia
úttörő és legnagyobb alakja, az ő könyvét fordítottam magyarra.
Nagyon szeretem őt, csúcs egy "csaj"!

Mercé a budapesti 4 napjának egyikén megemlítette a "toxikus anya" kifejezést.

Hamarosan felteszek egy cikket ennek jelentésével kapcsolatban...

Kezdődjék az évad Budapesten!
Készen állok egy szeptember 5-i család- vagy bármilyen más rendszerállításra - à Bert Hellinger
Aki jönne, mert van megoldandó problémája, témája, valamilyen kérdése, aki őszre már nem vinné át eddig hurcolt terheit, amikről tulajdonképpen nem is érti, hogy kerültek az ő nyakába..., esetleg végére járna már egy régi betegségnek... köztünk a helye!
Állítást kérők és segítő képviselők is jelentkezhetnek még.
Let's do it!

(A kép egyébként a Clean Up Day, a közös javak megőrzésének és a fenntartható fejlődésnek a fontosságának jelképes logója. A mozgalom célja a résztvevő országok - bizonyos területeinek- megtisztítása...
Ezennel akár saját életünk, lelkünk megtisztítására is gondolhatunk.)

Talán többen láttátok már azt a cikket, amiben egyebek között ez is olvasható:

"... a szülőket ért erős környezeti hatások  – például erős lelki nyomás, vagy akár a dohányzás – nyomai a leszármazottaikban is tetten érhetők. A Holokausztot túlélő emberek gyermekeiben a stresszhormon szabályozásáért felelős gének ugyanazon pontjainál található eltérés – ami a békében felnőtt zsidó gyermekek génkészletében nincs meg. Emiatt az eltérés miatt a náci üldözés túlélőinek gyermekeinél háromszor nagyobb valószínűséggel alakulhat ki poszttraumás stressz zavar, vagy más mentális betegség.

Az epigenetikus öröklődésre egy korábbi tanulmányban  Eva Jablonka és Gal Raz több, mint 100 példát mutatott gombákban, növényekben és állatokban. Egyik kísérletükben például nyilvánvalóvá vált, hogy ha egy várandós patkányt olyan kémiai hatás ér, ami miatt szervezetében csökken a egyes hormonok szintje, utódai emiatt több generáción át betegek lesznek. Egy másikban azok a hím egerek, akiket életük első két hetében elválasztottak az anyjuktól, kialakult depressziójukat a traumának ki nem tett utódaiknak is átadták..." (lemon.hu) 

Bővebb angol verzió: http://www.theguardian.com/science/2015/aug/21/study-of-holocaust-survivors-finds-trauma-passed-on-to-childrens-genes

A "felfedezés" nem új, néhány éve a Newsweek-ben is írtak hasonló cikket, amiről én is hírt adtam: http://soulsystem-lilla.blogspot.hu/2010/11/gondolatok.html

No igen, voltak olyan rágcsáló-kísérletek is, amikor az eper illathoz valamilyen ijesztő hangeffektet adtak szegény állatkáknak, s mikor a kondicionálás már jól működött, elég volt a finom illat is a riadalomhoz, leálltak az ingertársítással... az egérkék felnőttek, szaporodtak... és az eper illatra még az utódaik is pontosan ugyanolyan félelmi reakciókat adtak, mint korábban szüleik, nagyszüleik. Az infó tehát átment, mondhatnánk azt is, transzgenerációs örökléssel. 

Embereknél vajon mi minden öröklődik hasonló útvonalakon?

A családállítással ezek a rejtett dinamikák (is) kiválóan megjeleníthetők, és oldhatók.

lilla.linkes@gmail.com

"Tomnak sok évébe és a terápiákért kifizetett sok ezer dollárjába került, mire letett arról, hogy az életét bárcsak-ok sorozatának tekintse.
Bárcsak ezt tette volna, nem pedig azt,
vagy bárcsak fogta volna vissza magát és tartotta volna a száját bizonyos döntő pillanatokban;
bárcsak látta volna ezt vagy azt a fontos mozzanatot valaki más szemszögéből ahelyett, hogy olyan átkozottul biztos volt az igazában,
bárcsak... (...)
Végül rájött, hogy így semmi értelme nézni a dolgokat... (...)
Az egész csak arra volt jó, hogy csordulásig töltse a szívét-lelkét érzelgős sajnálkozással,
ami gyökereket és indákat ereszt,
és úgy behálóz mindent, mint valami káros kúszónövény, életteret se hagyva semmi másnak."

Nicholas Evans Semper fortis (eredeti címén The Brave) regényének utolsó pár oldalából idéztem.
Mire ide, a majdnem 400. oldalhoz eljut az olvasó, már nagyon sokat megtud a főhős, Tom sorsáról.
Sőt, valójában a családrendszeréről is.
Az anyjáról, nagyszüleiről, Tom gyermekkoráról, és fiáról.
ha kicsit is elemző módon, nemcsak a cselekmény által elsodorva faljuk a sorokat, talán feltűnnek olyan események, olyan reakciók, olyan ok-okozati összefüggések, amit gyönyörű transzgenerációs mintákat hordoznak. (Néha kíváncsi lennék, vajon mennyire tudatosak ebben az írók, vagy ez is "csak" egy jól eladható szerkesztési, regényfelépítési mód?)
Vannak titkok, a regényben nem is egy, amik a megfelelő időben kiderülnek (nem a könyv legvégén :-) ). Egyszerűen úgy, hogy az adott szereplő rájön,
hogy valamit ki KELL mondania, mi van/volt a valóságban, s ez nem meglepő módon egyfajta megtisztuláshoz vezet, a családrendszer addig bedugult ága ismét energiát, erőt kap, és fejlődik.

A családállításokban is, egészen különböző kérdésekre/témákra történő egyéni, vagy csoportos munkák során sokszor látom, hogy hasonló dinamikák rejlenek a megoldás mögött.
Azt vallom, hogy még ha megtudhatnánk is, utánajárhatnánk, a megfelelő családtagnál rákérdezhetnénk is bizonyos dolgokra, nem kell feltétlenül megtudnunk, mi történt valójában.
A képviselők fizikai és/vagy lelki érzetei, szóbeli,  valamint mozgásos visszajelzései sokszor épp eleget mondanak, s a kliens és az érintett (megjelenített) családtagok, sőt, ha szabad olyan furcsát mondanom, hogy bizonyos fogalmak (anyaság, tünet, betegség, élet...) lelke és a rendszer 
úgyis tudja majd, hogy jó helyen járunk.

Zárhatnám így: Áldás, békesség!
De inkább így teszem:
OLDÁS, békesség!

Aki pedig megoldandó, régen vagy még nem is olyan régen feszítő kérdést, problémát hordoz a lelkében, s már tényleg lépne, előrefelé lépne az ügyben,
jelentkezzen bátran!
(lilla.linkes@gmail.com)

Holnap, azaz augusztus 3-án, hétfőn, koradélután lesz egy szűk körű állítási lehetőség Budapesten.

Egy fő még jöhet saját témával/kérdéssel/problémával állítani,

és maximum 2-3 fő még befért a keretbe segítő (tapasztalatgyűjtő) képviselőnek.

Akit érint, vagy érdekel, itt jelentkezhet nálam:

lilla.linkes@gmail.com

A Hellinger-alapú rendszer- és családállítások nyáron sem szünetelnek :-)
- őszig többnyire egyéni formában találkozom az útkeresőkkel,
megoldandó kérdéssel, problémával küzdőkkel.
Aki úgy érzi, hogy bármilyen témakörben, van min dolgoznia,
jelezze bátran a lilla.linkes@gmail.com címen.

Ha úgy érzed, van kivel megoszatnod a fenti infót, örömmel és köszönettel veszem.

(kép: Flower of Life, by Lilyas)

Július 4-én, szombaton ismét lesz alkalom állításra 
mindazok számára, akiknek még van megoldatlan problémájuk, kérdésük, 
akiknek van olyan dolog az életükben, aminek nem értik az okát, de szeretnék megoldani.
Bármilyen párkapcsolati vagy munkahelyi dilemával, egészség-betegség, szülő-gyermek, ... témával jöhettek.

Te is velünk lennél?
Jelentkezz bátran!
lilla.linkes@gmail.com

Eltűnt a bemutatkozó szövegem a bal oldali fülecskénél... egyelőre fogalmam sincs, hogy hozom vissza…

Addig is egy pár szó azoknak, akik hiányolnák:

Gyermek, felnőtt, nő, társ, szülő, „tanárnő”, tanácsadó… vagyok.

Hogy ez mind lehetek (külön-külön, és egyszerre) sok embernek köszönhetem.

Középiskolás koromtól kezdve foglalkozom a pedagógia és pszichológia több ágával.

2007-ben ismertem meg a Hellinger-féle családállítást, s az első könyv után (Bertold Ulshamer: Gyökerek nélkül nem lehet repülni) jött az első részvétel egy állításon a Hellinger Intézetben Pálmai Dezsőnél, majd az elhatározás, hogy igen, ezt is szeretném csinálni! Kezdetét vette tehát a tanulás magyar és külföldi mesterektől, elméletben és gyakorlatban, az Intézetben és a Rendszerakadémia tematikus napjain. A továbbfejlődésben nagy segítségemre van a bőséges spanyol szakirodalom is.

A Hellinger-féle állításokat egyén és téma-specifikusan több más technikával ötvözöm, s gyakoriak az ún. rejtett állítások.

Bővebben itt: http://soulsystem-lilla.blogspot.hu/2010/09/az-eredet.html

S ne feledjétek: május 9-én állítunk. Aki jönne, még jelentkezhet: lilla.linkes@gmail.com

Nos, úgy néz ki, hogy május 9-én ismét állítunk Budapesten.
Hogy "mit állítunk?" :-)
Két témáról már tudok...
... a többit még Ti hozzátok.
Jelentkezni tudtok még.
(lilla.linkes@gmail.com)

Ja, és még egy örömhír:
úgy néz ki, hogy Mercé, akinek a könyvét fordítottam rendszerszemléletű pedagógia témakörében,
nyáron Bp-re jön workshopot tartani! Yupppi! :-D

This page has a frequent visitor from Russia. I'm so wonder about him or her! Write me please!
(lilla.linkes@gmail.com)
Egy érdekesség, ezen a héten eddig a legtöbbször "nálam", itt az oldalon járt látogató Oroszországból való. Hm. Vajon ki lehet?

              A kép eredetije Gordana Grahovar munkája. Ugye szép?

A februári Hellinger-féle család-/rendszerállítás
21-én, szombaton lesz, Aquincumnál
mindazoknak, akiket "hajt a vágy, hogy valamilyen emléket találjanak, hogy felleljék az összes lehetséges emléket, emlékmorzsát, nyomot, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy visszamenjenek az időben (...),
- ha kell- visszatérjenek saját gyökereikhez, hogy végre magukra ismerjenek,
és (vagy) kibogozzák kusza létüket." (Piero Bianconi)

Témával érkező állítást kérők és segítő-tapasztalatgyűjtő képviselők számára is van még hely.
Érdeklődni, jelentkezni nálam tudtok.