2011. április 16., szombat

Közeleg a Húsvét...

  A Húsvét keresztény ünnepe egybeesik a pészahhal; amikor a zsidó vallásúak az egyiptomi fogságból való szabadulásra emlékeznek.
A keresztények számára is ez az egyik legfontosabb nap, hiszen az írás szerint Jézus pénteken történt keresztre feszítését követően, a 3. napon történt a feltámadás.
(Érdekesség, hogy az erdélyi, keresztény faluban, Csíkménaságon a húsvéti körmenet neve „kikerülés”.)
Vallásos szemlélet nélkül a Húsvét angol (Easter) és német (Ostern) nevének eredete: Ostara-hoz,
a  germán istennőhöz, a tavasz keleti úrnőjéhez vezet…

Halál, felülemelkedés, szabadulás, megújulás, élet.
Ezek nem feltétlenül elvont fogalmak.
Nagyon is személyesek. Egy-egy ember, egy-egy család, nép, vagy nemzet szintjén értelmezve is.

Akár szeretnénk, akár nem, észrevesszük vagy sem, mindez végigkíséri életünket, s egyaránt áthatja személyes és kollektív lelkiismeretünket.

A családállítások szempontjából ez utóbbi rendkívül izgalmas, hiszen a kollektív lelkiismeret nem érezhető, működését csak a hatása jelzi számunkra, s az „eleve adott rendek” (az adás-elfogadás egyensúlya, az időbeli sorrend, az odatartozás) szolgálatában áll.

Milyen témák érinthetik ezt a szintet?

Páni félelem a veszteségtől, függőségek, depresszió, súlyos beilleszkedési és/vagy magatartászavarok, az alany számára is meglepetésszerűen bekövetkező, sorsfordító döntések, (hirtelen fellépő) súlyos betegségek…

  Az érzelmek rendkívül jó rendszerjelzések, hiszen az észlelhető jelzések java az érzelmeken keresztül jut el hozzánk. Ennek többféle típusa van.

 Az elsődleges érzelmek a történésekre, a külvilágban felmerülő dolgokra vonatkozóan azonnal létrejönnek. (Ilyen pl. a támadás előtti düh, egy ajándék okozta öröm, a veszteséget követő fájdalom.) Ezek segítik a helyzetek kezelését, feldolgozását, valósak, őszinték, könnyen átvehetők, s funkciójukat beteljesítve elmúlnak, sosem tartanak tovább a kelleténél.

A másodlagos érzelmek elsődleges érzelmeket helyettesítenek.
(Pl. mikor a düh a cselekvésképtelenségre adott reakció, vagy mikor a panasz a bánatot fedi…)
Aki megéli őket gátoltnak, áldozatnak érzi magát.
Nem túl erős emóciók, ám annyi erejük van, hogy az embert újra és újra visszatérítsék az adott problémához.

A rendszerszintű érzetek egy bizonyos szisztémára vonatkoznak.
Olyan, mintha az ember –bármennyire is tűnik hitelesnek-, nem saját érzelmeit fejezné ki; azok mintha csak átáramolnának rajta…
Mivel az emóciók ezen csoportja gyakran annyira hosszú időn keresztül van jelen a kliensben vagy a szervezet életében, az ember általában nincs is ennek tudatában, sajátjaként éli meg őket…
A rendszerszintű érzelmek megjelenésére mindig erős jelzések utalnak.
Gyakran járnak olyan testi tünetekkel, mint hátfájdalom, izomfeszültségek, bőrérzékenység, feltűnhet a határozatlan tekintet, egyes témáknál egyfajta sajátos beszédstílus, s ilyenkor másfajta energiával beszél az ember…

Egy-egy rendszerállításon ilyen és hasonló dinamikákra derül fény.
Ezek objektív megjelenítése, megtestesülése hatalmas megkönnyebbülést, oldást, támogató erőt, biztonságot, s ezzel együtt szabadságot hoz.

Szeretettel várlak a következő csoportba Téged is (valamikor május első felében…)!


(Az érzeletípusok fenti csoportosításának forrása: Guillermo Echegaray: Las constelaciones organizacionales c. könyve.)