Minden kedves csoporttagomnak, olvasómnak boldog, békés ünnepet kívánok ezzel a Ljubljanában készült képpel!

Közeledik az év vége, s eljött 2012 utolsó állítási lehetősége is.

   Egy kis lecsendesedésre, megállásra, sorskönyvünkbe való belelapozásra, összegzésre, évértékelésre, meglátni, hogy hol tartunk most céljaink, vágyaink viszonylatában…, a benneteket feszítő kérdések, válságként megélt helyzetek gyökereinek és az abból való kivezető út/utak megértésére hívlak most benneteket –bármilyen témában.

2012. december 8-án, szombaton, Budapesten lesz a következő találkozónk.

Ha jönnél saját témával, vagy tapasztalatszerző, segítő képviselőnek, ill. van olyan ismerősöd, akit érdekelhet e lehetőség, kérlek, szólj neki, s jelezzétek felém (lilla.linkes@gmail.com).

A hét közepén küldöm a pontos címet!

Szeretettel: Lilla

"Ahol ajtó van, ott zárnak;
 ahol zárnak, ott megtagadnak;
 ahol megtagadnak, ott nem lehetsz:
 ahol ajtó van, oda nem léphetsz...

 Ahol ajtó van, ott nyitnak;
 ahol nyitnak, ott szükségeltetsz;
 ahol szükségeltetsz, ott kell, hogy légy;
 ahol ajtó van, ott már úgyis bent vagy..."

(in Petz György: Fölvett arc)

Görög mondás

"A gyökerek persze nem látszanak, de tudod, hogy azok tartják a fát."

Az utóbbi időben több iskola, óvoda, hagyományőrző népdalkör fórumán találkoztam szembe ezzel  a mondattal.
Nagyon igaz. 
Mindegyik általam látott helyen releváns lehet: gyermekekkel foglalkozva nem árt erre nap, mint nap emlékezni, hiszen minden gyermek (és pedagógus) mögött ott van az egész családja, családi rendszere, melynek elfogadása, tisztelete nélkül lehetetlen tanítani-tanulni; a jelen, a jövő pedig mi másból építkezne, mi másra épülhetne, mint az alapokra, a gyökerekre?!

A láthatatlan, ám annál inkább ható, jelen lévő gyökerek felfedezésével, megismerésével, elfogadásával foglalkozunk a családállító foglalkozásokon, legyen szó bármilyen élethelyzetről, kérdésről, témáról (egészségről, vagy annak hiányáról, nemiségünk megéléséről, mindennapjaink menedzseléséről, általános életérzésünkről, visszatérő szituációkról, gyermekünk/tanítványunk magatartásáról...)

A gyökerek energiája megélhető, megtapasztalható és rengeteg erőt ad! Éljetek vele, 

s ha érdekel benneteket, próbáljátok ki, ismerjétek meg Bert Hellinger módszerét nálam! :-)
lilla.linkes@gmail.com

„A XX. században sok szó esett a falakról: kínai nagy fal, berlini fal, a Pink Floyd »Fala«, a Siratófal, országhatár, határok nélküli világ, nyílt társadalom, az elidegenedés falai meg más hülyeségek.Bármit is akartak mondani az emberek, 

szavaik mögött így vagy úgy ott rejtőzött vagy a faltól való félelem, vagy az a félelem, hogy a fal már nincs meg, és nem lesz minek támaszkodni, nem lesz mire ráfogni saját boldogtalanságunkat, határozatlanságunkat és kudarcainkat.” 
(Sigitas Parulskis: Mormogó fal)

A fenti gondolatokkal hívlak meg 2012. október 6-ára, szombatra egy budapesti családállító napra, egy kis fal-mustrára!
Ha jönnél saját témával, vagy tapasztalatszerző/segítő képviselőnek, illetve tudsz valakit, akit érdekelhet a program jelentkezz (továbbítsd az infót) minél hamarabb!

lilla.linkes@gmail.com

Ezt a kovácsolt vas remeket pár hete Szlovéniában fotóztam. Egy családi ház homlokzatán láttam meg és azonnal megtetszett.
Pont ott, pont ez a szívből/szeretetből kinövő, szövevényesnek látszó, virágzó forma...
Mit indít meg bennetek e kép látványa?

...csak úgy olvasgatva...

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Jó volt ismerkedni a könyvvel a boltból hazafelé: a borítót levéve kiderült, hogy ez egy szép könyv -színeiben; a kolofon oldallal szemben pedig máris hasznos gondolatok tűntek fel:
"Kell, hogy te magad égesd el tenmagad tulajdon lángodban:
 hogyan akarsz újjászületni, ha nem lettél előbb hamuvá?"  (Imígyen szólott Zarathustra)

Nézzük  a végét! No nem a regényét!!! -csak "A szerző megjegyzései"-t: igen, elolvasva tudtam, hogy jó választás volt ez a könyv is...

Tegnap este, a 214.oldalon ezt olvastam, s meg kellett osztanom veletek:
"Meg kell tanulnia elfogadni az életét, és összeszedni a bátorságát, hogy azt mondja:
Így akartam! Az ember lelke a választásaiból áll össze."

Jobban örülnék, ha ti, kedves olvasóim mondanátok/írnátok itt le, h mit gondoltok a fenti két, kiragadott idézetről...,
ám addig is, amíg ez meg nem történik, kezdem én.

  Családállításokon, ill. az azt megelőző beszélgetéseken gyakran elhangzik, hogy mindazt, ami addig történt életükben, vagy annak egy időszakában, szeretnék meg nem történtté tenni, eltagadni, "elfelejteni", kitörölni..., hogy új lapot kezdve léphessenek tovább, valami új felé.
Ha valaki ügyes, azaz, ahogy a könyvben a professzor mondja, ha "a saját akaratát is elleplezi maga elől", látszólag talán még sikerülhet is...
Csakhogy!
A rendszerdinamikák szerint, ha nem adjuk meg a tiszteletet, elfogadást, elismerést mindannak, ami korábban történt, amit korábban tettünk, választottunk, ami szerint éltünk... lehetetlen lesz az új sikere! Nincs is mire épülnie, még "az új" is gyökértelenné válik, nincs helye, csak lóg a levegőben.
   Ahogy korábban cselekedtünk, az is a mi részünk, rólunk szól (és a rendszerünkről),
akkor épp az adott (személyiség) fejlettségi szinten állva, úgy döntöttünk, és éltünk...
Épp úgy -ahogy ma már lehet, hogy nem tennénk, de itt, a jelenben el kell fogadnunk, mert ama választás nélkül bizony nem tartanánk most ott, ahol épp vagyunk!
Jaaa, hogy nem mindig tetszik az az állapotunk, ami van, ahogy érezzük magunkat?
Fogjuk fel figyelmeztető jelként.
Mit is mondott Bálint Mihály?
Vegyük át még egyszer!
"Légy hálás a tüneteidért, mert oda vezetnek el, amivel nem akarsz törődni!"

Lehet ezen "agyalni", töprengeni vég nélkül...
...és lehet rá állítani is.
No, erre szintén jó a Hellinger-féle rendszerállítás.

Jelentkezőknek és érdeklődőknek: lilla.linkes@gmail.com

"Légy hálás a tüneteidért, mert oda vezetnek el, amivel nem akarsz törődni!" (Bálint Mihály)
-pedig nem árt foglalkozni velük, sőt!
A megoldás nem az, hogy csakazértsem veszünk róla tudomást, vagy ilyen-olyan indokokkal elodázzuk az odafigyelést, hanem hogy megismerjük, és (fel-)használjuk ezt az erőt, hiszen minden, ami velünk történik, a javunkat szolgálja -akár felismerjük, akár nem ezt az igazságot.

"Szolgálati közlemény":
 legközelebb június 9-én, szombaton lesz állítási lehetőség Budapesten, amikor is felefedezhetitek és megismerhetitek mindazt, amivel eddig inkább kerültétek a találkozást.

Érdeklődni és jelentkezni ezen a címen lehet: lilla.linkes@gmail.com

Itt vannak mostanában a családállítások (képrészlet):

Megerősítő gondolatok egy cikk kapcsán

https://www.facebook.com/pages/Neosys-coaching/165483326831019#!/notes/neosys-coaching/minden-ami-megt%C3%B6rt%C3%A9nik-velem-%C3%BCzenet-hordoz/391681564188150
Sárvári György írását  a fenti linken ti is olvashatjátok, én e fórumon fűznék hozzá néhány gondolatot.

"Minden esemény valamiképpen az előzményekből fakad, hozzátartozik a korábban megtett úthoz..." - nemcsak a saját utunkhoz, de szüleink, nagyszüleink és egyéb felmenőink útja, élete, tettei, érzései, hiedelmei, életmondatai... is hozzá(nk) tartoznak, s ható tényezőként működnek életünkben.

Hihetetlen?
Lehet, ám aki akár "csak" segítő képviselőként" is járt már családállításon, látta, megélte, érezte, tudja, hogy miről beszélek! :-)

Származási családunkat nem változtathatjuk meg, beleszületünk egy adott rendszerbe, s minden, ami azon belül történt vagy történik, érinti a többieket is.
A jó dolgokat mindenki megéli, könnyen befogadja/elfogadja; a nehézségekről szólva, érthetően, már nem ilyen egyértelmű a helyzet.
Igen, "minden embernek köze van mindahhoz, ami vele és körülötte történik", egy nagyobb rendszer részeként semmi sincs ok, értelem nélkül, de gyakran annyira mély és/vagy rejtett dinamikákról van szó, hogy nem lehetünk ennek tudatában.
Minden csapás, betegség, negatívan megélt dolog fel akarja hívni a figyelmet magára, tanítani szeretne valamire.
Mondják, hogy "ami nem öl meg, az erőssé tesz." Jól hangzik, de ha ez ennyire egyszerű és egyértelmű lenne, rengeteg lelkileg erős, magabiztos, határozott, saját értékeit ismerő és használó ember járkálna az utcán..., s tudjuk, hogy nem így van.
Én is gyakran mondom, hogy valami vége, egy veszteség, mindig valami újabb kezdete is egyben.
Felragyog(hat) a "más lehet-csillaga"... amennyiben követjük azt, ill. egyáltalán elindulunk az úton, mely lehet hosszú és rögös, de Bert Hellinger család-/rendszerállításának segítségével érthetőbbé tehető, általa megkönnyíthető a gyógyító változás, újra megteremthető a Rend, hogy tisztán, őszintén elmondhassuk: igen, rendben vagyok!

Május 2. szombatján várható a következő alkalom... :-) 

egy kis ráadás

 

http://youtu.be/-w2dTNOT-ss :Forró szél (Surda)
Ha nincs az ember a megfelelő helyen... "a ló se igazi ló, ha nem találják a helyét"
Magvas gondolatok az első 1,5 percben... :-)
...
Ha a SAJÁT helyed keresed, megteheted már ezen a szombaton is: gyere családállításra (Hellinger-módszer).
Info nálam.

ÁPRILIS 14 (szombat)

10 órától lesz Budapesten a következő család-(rendszer-) állítási, ill. tapasztalási lehetőség.

Gondolatindítónak néhány lehetséges téma:
- szülő-gyermek kapcsolati nehézségek,
- partnerkapcsolati problémák, pár-terápia,
- gyermekszületéssel, fogantatással kapcsolatos kérdések, dilemmák,
- betegségek háttere, gyógyulási folyamatok segítése, fogyás-hízás...,
- gyász feldolgozása,
- munkahelyi dilemmák, feszültségek oldása,
- iskolai problémák, magatartászavarok... oldása, tanulási zavarok, dadogás rendszerszintű háttere,
- családi sorsátvételek,
- a pénzhez, mint manifesztálódott energiához való viszony rendezése (hisz léte, vagy hiánya meghatározza életminőségünket, s egzisztenciális következményei vannak)
- a kapcsolat elején: a sikeres párkapcsolat, házasság alapjainak lerakása
...
ill. bármilyen téma, amit hoztok!

AZ ÉLET SZÖVETE

E gyönyörű szőnyeg tulajdonosa, régi barátnőm, Zsuzsanna írta egy fórumon, hogy „arról a helyről hoztam, amely Mekka után a muszlimok leglátogatottabb zarándokhelye - van tehát sok-sok rétege ennek a szövetnek…, a  mintázat szimbolikájáról már nem is beszélve...”

A képet meglátva, nemcsak a szőnyeg színei, mintája, de a fény-árnyék játéka is beindította az agyam: igen, ez olyan, mint az élet!

Az őseitől, elődeitől, azok tetteitől elválaszthatatlan egyes ember életének szövete: van, ami teljes (szín-)pompájában látszik, s van, ami az árnyékban rejtőzik, ám mégis vele teljes a minta.

„Véletlenül” épp ekkortájt olvastam:

"Volt, hogy egy várva várt ember sok év múltán visszatért, hogy fordítson a sorson, a fonalak összeértek, összefonódtak, összehurkolódtak, és kirajzoltak valami mintát, mely az évek múlásával egyre kivehetőbbé vált." (Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei)

S egy régebbről megőrzött beszélgetésrészlet is eszembe jutott a szőnyegszövéssel kapcsolatban:

"A hímzés rendteremtés. Nemcsak abban az értelemben, hogy a fonalakat szépen egymás mellé kell rendelni, hanem úgy is, hogy az ősi motívumrendszer az isteni rend leképezése."

"A hímzés {…} közben esély teremtődik, hogy újra egésszé álljon össze az, ami addig szétesett."    (Hulej Emese interjúja Katrics Krisztinával, Nők Lapja 2010/41)

Esteleges kérdéseid, és jelentkezésed a lilla.linkes@gmail.com címen várom.



CSALÁDÁLLÍTÁS GYEREKEKKEL

„Ha beteg a gyerek, gyógyítsd a szülőt!” mondja Rudolf Steiner, s ez e blogon is megállja helyét.

Miért?
Mert a mélyben rejlő családi dinamikák hatnak a gyermekekre is, akik ha történetesen nem mondják, vagy nincsenek tudatában, mégis tökéletesen tisztában vannak mindazzal, ami körülöttük zajlik, sőt természetesen ők is birtokolják a családi tudattalanban megőrzött információkat.
Tulajdonképpen erről szól a transzgenerációs, a generációkat a múlt-jelen-jövő szálával összekötő dimenzió, vagy öröklés.
   Lelkük mélyén a gyermekek erősen kötődnek szüleikhez, elődeikhez – bármilyenek is; és
organikus vagy pszichés betegségükkel, magatartászavarukkal, esetenként deviáns viselkedésükkel – az esetek többségében- valamilyen rejtett, vagy fel nem dolgozott családi témát, a családi rendszerből kizárt, „elfelejtett”, elhallgatott személyekkel, ill. történésekkel kapcsolatos dolgot, vagy egészen egyszerűen szeretetet és hűséget jeleznek.
Így történt ez annak a gyermeknek az esetében is, aki gyakran messze nem óvodás életkorához, sokkal inkább egy rosszindulatú, bántó felnőtthöz hasonlóan beszélt és viselkedett. Szülei szerető közegéből, „a mai kornak megfelelő, életképes tulajdonságokra nevelve” cseperedett. Más esetben e viselkedés hátterében más okok állhatnak...
A gyerek látszólag engedetlen, pimasz, gonoszkodik a társaival, minősíthetetlen stílusban, tréfásan „beszól” nekik. Magatartászavaros, nehezen tolerálható?
Egy részről igen, ám ha a rendszer oldaláról tekintünk rá, ő egy nagyon szófogadó gyermek!
Szeretetből, hűségből mindent úgy csinál, ahogy azt szülei tudatosan vagy tudattalanul beléültették, ahogy elvárják tőle... 
Hogy ez a stílus egy gyermekközösségben, s normális felnőtt közegben nem állja meg a helyét, az már más kérdés.
E jelenség az intergenerációs, azaz generációk közötti dimenzió témájába sorolható, de ugyanide tartoznak pl. a tanár-diák témák is.
(Fenti példámban, hogy az adott szülő miért pont azt a túlélési stratégiát látja jónak… persze már visszavezethet a transzgenerációs dimenzióba…)
    A rend kedvéért megemlítem az intragenerációs dimenziót is, mely a saját generációnkkal és történelmi korunkkal kapcsolatos hűségeket fejezi ki.

    A gyermekekkel való rendszerszemléletű foglalkozásokat két oldalról szokták megközelíteni:
    -          felnőttekkel végzett családállítások, melyekben a gyerek képviselőjét is beállítják, és
    -          kifejezetten gyermekekkel végzett rendszer-/családállítások, ill állítás-részletek.

   Szakmai körökben megoszlanak a vélemények arról, hogy hány éves kortól lehet egy gyermeket élőben bevonni egy ilyen típusú foglalkozásba. Vannak, akik kategorikusan kijelentik, hogy 11-13 éves kor alatt semmiképpen nem, mások pedig kellő figyelemmel és érzékenységgel, s nem utolsó sorban szakmai-módszertani tudással azt mondják: akárhány éves kortól.

   Nos, én ez utóbbi csoportba tartozom, talán amiatt is, mert több, mint húsz éve foglalkozom gyermekek fejlesztésével, s óráinkba egy idő után, talán épp a kötetlenség, közvetlenség, az energiák áramlásának következtében óhatatlanul begyűrűznek pszichológiai témák is… Hiszem és vallom, minden mindennel összefügg, így egy-egy képességterületre sem lehet csak önmagában, izoláltan hatni.
Gyakorlati állító-napjaim tapasztalatai alapján bizton állíthatom, hogy már egy pár hónapos gyermek is tökéletesen szinkronban van a (róla szóló) állítással, remekül jelzi, jó vagy rossz irányba haladnak-e a dolgok, rátapintottunk-e a lényegre!
Az óvodás és iskoláskorú gyermekek sokszor nagyon gyorsan, látszólag gondolkodás nélkül, azonnal, „pikk-pakk” beállítják, felállítják a különböző tényezőket – mintha csak várták volna, mikor mutathatják már meg végre a lényeget -, nagyon komolyan veszik az állítást, s még az egyébként mozgékonyabb gyerekek is képesek akár 20 percig is mozdulatlanul állni bizonyos szerepekben…
Természetesen nagyon figyelek a „semmiből felbukkanó” reakcióikra, még ha csak külső szemlélőként, a terem sarkából figyelik is más állítását, mert nonverbális és verbális jelzéseik adekvátak, s igen hasznosak lehetnek!
Legutóbb egy 13 hónapos kislány mászott be a kellő pillanatban a mezőbe, s kapaszkodott fel az állítás egy képviselőjének lábánál állásba, s ezzel igen erős (vonzó) hatást gyakorolva más képviselőkre. A kliens utólagos beszámolója pedig megerősítette a látott mozgást…
Ugyancsak említésre méltó annak a 9 éves fiúnak a beavatkozása, aki apja elvontabb, abszolút rejtett állításához (tehát mikor a képviselők sem tudták mit reprezentálnak, csak az apa és én) tett hozzá igen értékes információt, megállapodásunk szerint először nekem jelezve azon javaslatát, hogy berakna „még egy tényezőt”, mint mondta, s már mutatta is, mit írt fel egy papírra…
     Ha „iskolai” állításokra gondok, akkor teljességgel egyetértek Mercé Traveset-tel, aki szerint a rendszerszemléletű pedagógia kvantum pedagógia abban az értelemben, hogy történeti, generációkra visszatekintő, az adott rendszer legkisebb elemeihez visszanyúló nézőpont szükséges az óvodában, iskolában megjelenő gyermekek viselkedésére reagálva.
Csak ez a szemlélet képezhet hidat, bizalmi átjárót a szülők és az oktatási intézmény között a gyermek érdekében, s csak így válhat sikeressé mindennapi nevelő-oktató munkánk!
A gyermek hátizsákjában magával hozza egész családját, családi rendszerét is. Ez így igaz!
Ám erre nem az a megfelelő reakció, amit sajnos még mindig hallok itt-ott: „nnnnaigen, már az apja/anyja/testvére is ilyen volt, mit várhatnék tőle?!?”
Ez így, önmagában megbélyegző, s akár Pygmalion–effektusként valóban meg is hozza a „várt” magatartást, teljesítményt… ördögi kör, mely nem előre visz, hanem lehúz, ellehetetleníti mind a gyermek, mind a pedagógus munkájának sikerét is, itt nincs szó tiszteletről, megértésről.
A gyermeket és mögötte szüleit olyannak kell elfogadnunk, amilyenek; számukra pedig az óvónő/tanító/tanár a pedagógus és nem más.
Ez a legkevesebb, vagy inkább a legtöbb, amit tehetünk, s ebből „építkezünk” mindannyian, a gyermek és az intézményekben dolgozó kollégák is.

...egy másik film:

Vicky Cristina Barcelona.
Woody Allen belső hangjai, oldalai  - szuper háttérrel és jó színészekkel...
Emberi kapcsolatok, viszonyok.

A film vége felé egy klassz mondat a Férfi, Javier Bardem szájából:
"Legyünk hálásak mindazért a szép időért, amit együtt töltöttünk, rendben? És emlékezzünk egymásra tisztelettel, szeretettel és gyengédséggel."

Ennyi.

Valami vége mindig valami új kezdete is egyben,
ám nem mindegy, hogyan hagyjuk magunk mögött azt, ami volt,
egyáltalán képesek vagyunk-e tényleg (50%-os) felelősségünk tudatában köszönettel és szeretettel elbúcsúzni...
Az új lehetősége, az új kezdete ezen is múlik.

Az állításokon, sok egyéb téma mellett erre is lehetőség van.
Legközelebb február 11-én, szombaton.

Film

Önmagában is jó, de ha a rendszerek szemszögéből nézzük: fantasztikusan mély film!
Minden vilángol (Everything is Illuminated)
http://www.port.hu/minden_vilangol_everything_is_illuminated/pls/fi/films.film_page?i_film_id=71811

Január 13-án, pénteken Pilisszentkereszten a Könyvtár filmklubjában, 18.30-tól ezt a filmet nézzük meg, s utána beszélgetünk is majd a felmerülő gondolatokról, érzésekről, a történet és a hellingeri szemlélet/rendek párhuzamairól... :-)

Gyertek!

Januárban az első...

... állítási lehetőség JANUÁR 14., szombaton lesz, Budapesten.

A lehetséges témák:
- szülő-gyermek kapcsolati nehézségek,
- partnerkapcsolati problémák, pár-terápia,
- gyermekszületéssel, fogantatással kapcsolatos kérdések, dilemmák,
- betegségek háttere, gyógyulási folyamatok segítése,
- gyász feldolgozása,
- munkahelyi dilemmák, feszültségek oldása,
- iskolai problémák, magatartászavarok... oldása, tanulási zavarok, dadogás rendszerszintű háttere,
- családi sorsátvételek,
- a pénzhez, mint manifesztálódott energiához való viszony rendezése (hisz léte, vagy hiánya meghatározza életminőségünket, s egzisztenciális következményei vannak)
- a kapcsolat elején: a sikeres párkapcsolat, házasság alapjainak lerakása
...
ill. bármilyen téma, amit hoztok!

Állítást kérőként, és/vagy képviselői szerepbe szeretettel várlak Téged is!  :-)
lilla.linkes@gmail.com