„Mindannyiunk egy családba születik (ez a származási család), melynek összes tagjához szeretetből szőtt kötelék köt.
Az az ismeretlen erőforrás, melyet a mindenkit érintő családi lelkiismeretként írhatunk le, őrködik a rendszer felett, s annak szolgálatában áll: felelős a kötelékért, az egységért, az adás-elfogadás egyensúlyáért és a rendért.
Ez a sajátosság ma is jellemzi a családokat.
Mindenkinek, aki az adott családi rendszerhez tartozik, akár élő, akár holt, ugyanannyi joga van az odatartozáshoz.
Ha valakit kizárnak, elutasítanak vagy elfelejtenek (pl. egy régen meghalt testvért), a családi lelkiismeret, ami szinte mindig a következő generációnál jelenik meg, majd emlékezteti az egyik tagot, aki lemásolhatja őt és sorsát.”
A gyermekek természetesen ugyanígy kötődnek az adott családi rendszerhez, s őket is érintik, rájuk is vonatkoznak a fentiek.
A gyermeknek éreznie kell a családjához való odatartozást ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, s megállja helyét az életben.
A tudat legmélyén ez az odatartozás a rendszer minden eseményének, a rossznak, problematikusnak az elfogadását, az ahhoz való kapcsolódást is jelenti, hiszen a szülők gyermekeik felé ezeket a tartalmakat is, mint önkéntelenül szerzett tudattalan ismeretet közvetítik.
Ők is így, saját szüleiktől kapták…" (Ingrid Dykstra: El alma conoce el camino)
Ehhez az önkéntelen tudáshoz sok esetben igen nehéz, vagy direkt módon lehetetlen hozzáférni, ám a családfelállítás igen hasznos módszer arra, hogy láthatóvá váljanak e rejtett dinamikák, melyek magyarázatot és oldást adhatnak a különböző magatartási, szociális beilleszkedési zavarok, deviáns viselkedési formák, a tanulási zavarok bizonyos típusai... esetén is.
