2012. június 26., kedd

...csak úgy olvasgatva...

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Jó volt ismerkedni a könyvvel a boltból hazafelé: a borítót levéve kiderült, hogy ez egy szép könyv -színeiben; a kolofon oldallal szemben pedig máris hasznos gondolatok tűntek fel:
"Kell, hogy te magad égesd el tenmagad tulajdon lángodban:
 hogyan akarsz újjászületni, ha nem lettél előbb hamuvá?"  (Imígyen szólott Zarathustra)

Nézzük  a végét! No nem a regényét!!! -csak "A szerző megjegyzései"-t: igen, elolvasva tudtam, hogy jó választás volt ez a könyv is...

Tegnap este, a 214.oldalon ezt olvastam, s meg kellett osztanom veletek:
"Meg kell tanulnia elfogadni az életét, és összeszedni a bátorságát, hogy azt mondja:
Így akartam! Az ember lelke a választásaiból áll össze."

Jobban örülnék, ha ti, kedves olvasóim mondanátok/írnátok itt le, h mit gondoltok a fenti két, kiragadott idézetről...,
ám addig is, amíg ez meg nem történik, kezdem én.

  Családállításokon, ill. az azt megelőző beszélgetéseken gyakran elhangzik, hogy mindazt, ami addig történt életükben, vagy annak egy időszakában, szeretnék meg nem történtté tenni, eltagadni, "elfelejteni", kitörölni..., hogy új lapot kezdve léphessenek tovább, valami új felé.
Ha valaki ügyes, azaz, ahogy a könyvben a professzor mondja, ha "a saját akaratát is elleplezi maga elől", látszólag talán még sikerülhet is...
Csakhogy!
A rendszerdinamikák szerint, ha nem adjuk meg a tiszteletet, elfogadást, elismerést mindannak, ami korábban történt, amit korábban tettünk, választottunk, ami szerint éltünk... lehetetlen lesz az új sikere! Nincs is mire épülnie, még "az új" is gyökértelenné válik, nincs helye, csak lóg a levegőben.
   Ahogy korábban cselekedtünk, az is a mi részünk, rólunk szól (és a rendszerünkről),
akkor épp az adott (személyiség) fejlettségi szinten állva, úgy döntöttünk, és éltünk...
Épp úgy -ahogy ma már lehet, hogy nem tennénk, de itt, a jelenben el kell fogadnunk, mert ama választás nélkül bizony nem tartanánk most ott, ahol épp vagyunk!
Jaaa, hogy nem mindig tetszik az az állapotunk, ami van, ahogy érezzük magunkat?
Fogjuk fel figyelmeztető jelként.
Mit is mondott Bálint Mihály?
Vegyük át még egyszer!
"Légy hálás a tüneteidért, mert oda vezetnek el, amivel nem akarsz törődni!"

Lehet ezen "agyalni", töprengeni vég nélkül...
...és lehet rá állítani is.
No, erre szintén jó a Hellinger-féle rendszerállítás.

Jelentkezőknek és érdeklődőknek: lilla.linkes@gmail.com