Sárvári György írását a fenti linken ti is olvashatjátok, én e fórumon fűznék hozzá néhány gondolatot.
"Minden esemény valamiképpen az előzményekből fakad, hozzátartozik a korábban megtett úthoz..." - nemcsak a saját utunkhoz, de szüleink, nagyszüleink és egyéb felmenőink útja, élete, tettei, érzései, hiedelmei, életmondatai... is hozzá(nk) tartoznak, s ható tényezőként működnek életünkben.
Hihetetlen?
Lehet, ám aki akár "csak" segítő képviselőként" is járt már családállításon, látta, megélte, érezte, tudja, hogy miről beszélek! :-)
Származási családunkat nem változtathatjuk meg, beleszületünk egy adott rendszerbe, s minden, ami azon belül történt vagy történik, érinti a többieket is.
A jó dolgokat mindenki megéli, könnyen befogadja/elfogadja; a nehézségekről szólva, érthetően, már nem ilyen egyértelmű a helyzet.
Igen, "minden embernek köze van mindahhoz, ami vele és körülötte történik", egy nagyobb rendszer részeként semmi sincs ok, értelem nélkül, de gyakran annyira mély és/vagy rejtett dinamikákról van szó, hogy nem lehetünk ennek tudatában.
Minden csapás, betegség, negatívan megélt dolog fel akarja hívni a figyelmet magára, tanítani szeretne valamire.
Mondják, hogy "ami nem öl meg, az erőssé tesz." Jól hangzik, de ha ez ennyire egyszerű és egyértelmű lenne, rengeteg lelkileg erős, magabiztos, határozott, saját értékeit ismerő és használó ember járkálna az utcán..., s tudjuk, hogy nem így van.
Én is gyakran mondom, hogy valami vége, egy veszteség, mindig valami újabb kezdete is egyben.
Felragyog(hat) a "más lehet-csillaga"... amennyiben követjük azt, ill. egyáltalán elindulunk az úton, mely lehet hosszú és rögös, de Bert Hellinger család-/rendszerállításának segítségével érthetőbbé tehető, általa megkönnyíthető a gyógyító változás, újra megteremthető a Rend, hogy tisztán, őszintén elmondhassuk: igen, rendben vagyok!
.JPG)