2016. augusztus 18., csütörtök

Tegnap kivételesen nem én vezettem, így nem kellett 100-as sebesség mellett fotózással kísérleteznem, ami aztán persze nem sikerül, mert inkább a vezetésre koncentrálok, mint a kép tökéletességére...

Híd, ami összeköt! Ezernyi szállal...
Emlékszem, a sajnálatos módon nemrég elhunyt mesterem, Mercé Traveset mondta tavaly júliusban a Budai Várból letekintve, hogy milyen sok híd köti össze Bp. két partját... ezt beépíti majd a másnapi workshopba... Így is lett.
...
A Hellinger-féle család-/rendszerállításokkal hidakat építünk ott, ahol az korábban állt, de valami miatt leomlott vagy megrongálódott, így nincs vagy akadozik a kapcsolat a két oldal között, ami aztán működésbeli gondokat okoz...
Az állításokon szülő-gyermek, pedagógus-gyermek, szülő-pedagógus, ffi-nő, egészség-betegség... és még számtalan más téma közötti kapcsolat zavarának megoldásán dolgozunk.
Van témád (problémád), amiben úgy érzed, körbe-körbe jársz?
Úgy érzed, nem érted, miért történik veled az, ami, akár újra és újra, de már nagyon szeretnéd, ha másképp lenne?
Köztünk a helyed!
Úgy áll a dolog, hogy augusztus 27-én, szombaton Budapesten, a III. kerületben ismét lesz alkalom a felismerésre.
Jelentkezni nálam tudtok!
(lilla.linkes@gmail.com)
 

2016. január 21., csütörtök

2016 első állítási lehetősége - nálam: JANUÁR 23, szombat, Budapest.
Új év, új lehetőségek.
Minden benned van, amire szükséged van,
"csak" fel kell ismerned a gátat, ami visszatart, "csak" meg kell adnod a kellő elismerést/tiszteletet, felismerni az eddigi dinamikákat, és kicsit újratervezni, újraírni a korábbi koreográfiákat...
Van témád/problémád/kérdésed, amin dolgoznál?
Várunk január 23-i Hellinger-kiscsoportunkba!
Jelentkezni (témahozóként vagy akár segítő, érdeklődő tapasztalatgyűjtőként) nálam tudtok.

(A kép egy Mary Ann nevű amerikai nő selyemfestménye.)

2015. december 5., szombat

A Gergely-naptár életbe lépése előtt december 13-a Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája,ezért sok néphit, babona, szokás tartozik hozzá. 
A hiedelem szerint a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá, misztikus nap ez, s ilyenkor sok titkos dolgot megtudhatunk...
A Luca, vagy olaszosan Lucia név a latin lux, azaz a „fényesség“ szóból származik, nem véletlen, hogy fényhozó Szent Lucáról beszélünk.

Nos, mint tavaly, idén is EZEN A NAPON tartom az év utolsó Hellinger-féle család-/rendszerállítását.
Bár december 13 ezúttal vasárnapra esik, remélem ez senkit nem fog visszatartani attól, hogy ha van valamilyen feszítő kérdése, témája, ügye, amit már nem vinne át 2016-ra, eljöjjön és megoldásra/feloldásra/oldásra leljen! 
Fényt hozó, ha úgy tetszik boszorkányos Luca napján várom tehát az érdeklődő-tapasztalatgyűjtő, segítő résztvevőket és persze a témát hozó állítást kérőket is.
A hely méretéből adódóan a létszám korlátozott, úgyhogy ne húzzátok el nagyon a jelentkezést!

lilla.linkes@gmail.com

2015. szeptember 12., szombat

Migráció - más szemmel


Induljunk ki abból, hogy az úton lévők nem bolyonganak, hanem végre megállnak, megállhatnak, letelepedhetnek valahol.
A gyermekekre gondolok, akiknek az adott országban el kell kezdeniük óvodába, iskola-előkészítőbe, iskolába járniuk...


Az így más országba érkező, vagy már itt születő gyermekek asszimilációján sokat segíthet(ne majd) az a pedagógusi szemlélet, amely elfogadja a tanítvány népét, kultúráját, nyelvét, szüleit és sorsukat. 
Ezek elvesztésétől ugyanis joggal és főként (!!) tudattalanul fél(het)nek a szülők, akiknek ugyebár az óvodánál/iskolánál egyértelműen nagyobb hatása van a gyermekre, így ha annak "nincs valódi engedélye" arra, hogy befogadó legyen, hogy tanuljon, az nem is fog menni, sőt saját rendszere védelmében magatartászavarokat "produkál" majd... 
Persze ezeket nem tünet szintjén kellene "kezelni", csakhogy erre már nem képzik felénk a padagógusokat... 


Az "engedély-nélküliséget" nem úgy kell felfogni, hogy azok a csúnya rosszak letelepednének egy másik országban, de eszük ágában sincs annak kultúrájához alkalmazkodni!
Nem.
Valójában a személyes tárgyak, az otthon, a haza kényszerű elvesztése mellett a gyökerek elvesztése miatti félelemről van szó. (Ennek kivédését szolgálják pl. a közösségek, a vallás.)
Ám ott motoszkál bennük az is, ami miatt vállalták a hosszú utat, a viszontagságokat, azt, hogy a semmiből építsenek fel - újból - egy életet:
hogy a gyerekeiknek majd jobb legyen!
Ez a kettősség a szülőkben a mindennapok megélésén túl plusz feszültséget, belső harcot, vívódást okoz. (Hangsúlyozom ismét, hogy többnyire nem tudatosan.)
A gyermek pedig érzi.
Talán őrlődik is, mert ha szerencséje volt, és jó (szemléletű) oktatási intézménybe került, tetszik is neki az, amit ott lát, tapasztal, tanul, ÁM hű a családjához, rendszeréhez.
A belső feszültségek következményei előtt a tanárok és más szakemberek java értetlenül áll, ill. a megoldási kísérleteknél csak a felszínt próbálják meg kezelni...


Mindezek a tudattalan dinamikák nemcsak a migránsok, de a romák, sőt, adoptált gyermekek esetében is megfigyelhetők.


Erről is szólt a pedagógusoknak szóló szemléletformáló, saját élményen és esetfeldolgozásokon alapuló "képzésem".
Úgy látom, ismét időszerű lesz, jobban, mint eddig valaha!



2015. szeptember 3., csütörtök

Hogy telt a nyaratok?
Számomra a legemlékezetesebb nyári napok egyike mindenképpen Mercével,
Mercé Traveset Vilaginés-szel való személyes találkozás és hétvégi workshop volt.
Mercével már évek óta leveleztünk, hazájában, Spanyolországban a rendszerszemléletű pedagógia
úttörő és legnagyobb alakja, az ő könyvét fordítottam magyarra.
Nagyon szeretem őt, csúcs egy "csaj"!

Mercé a budapesti 4 napjának egyikén megemlítette a "toxikus anya" kifejezést.
Hamarosan felteszek egy cikket ennek jelentésével kapcsolatban...


2015. augusztus 26., szerda

Kezdődjék az évad Budapesten!
Készen állok egy szeptember 5-i család- vagy bármilyen más rendszerállításra - à Bert Hellinger
Aki jönne, mert van megoldandó problémája, témája, valamilyen kérdése, aki őszre már nem vinné át eddig hurcolt terheit, amikről tulajdonképpen nem is érti, hogy kerültek az ő nyakába..., esetleg végére járna már egy régi betegségnek... köztünk a helye!
Állítást kérők és segítő képviselők is jelentkezhetnek még.
Let's do it!
(A kép egyébként a Clean Up Day, a közös javak megőrzésének és a fenntartható fejlődésnek a fontosságának jelképes logója. A mozgalom célja a résztvevő országok - bizonyos területeinek- megtisztítása...
Ezennel akár saját életünk, lelkünk megtisztítására is gondolhatunk.)


Talán többen láttátok már azt a cikket, amiben egyebek között ez is olvasható:

"... a szülőket ért erős környezeti hatások  – például erős lelki nyomás, vagy akár a dohányzás – nyomai a leszármazottaikban is tetten érhetők. A Holokausztot túlélő emberek gyermekeiben a stresszhormon szabályozásáért felelős gének ugyanazon pontjainál található eltérés – ami a békében felnőtt zsidó gyermekek génkészletében nincs meg. Emiatt az eltérés miatt a náci üldözés túlélőinek gyermekeinél háromszor nagyobb valószínűséggel alakulhat ki poszttraumás stressz zavar, vagy más mentális betegség.
Az epigenetikus öröklődésre egy korábbi tanulmányban  Eva Jablonka és Gal Raz több, mint 100 példát mutatott gombákban, növényekben és állatokban. Egyik kísérletükben például nyilvánvalóvá vált, hogy ha egy várandós patkányt olyan kémiai hatás ér, ami miatt szervezetében csökken a egyes hormonok szintje, utódai emiatt több generáción át betegek lesznek. Egy másikban azok a hím egerek, akiket életük első két hetében elválasztottak az anyjuktól, kialakult depressziójukat a traumának ki nem tett utódaiknak is átadták..." (lemon.hu) 
Bővebb angol verzió: http://www.theguardian.com/science/2015/aug/21/study-of-holocaust-survivors-finds-trauma-passed-on-to-childrens-genes
A "felfedezés" nem új, néhány éve a Newsweek-ben is írtak hasonló cikket, amiről én is hírt adtam: http://soulsystem-lilla.blogspot.hu/2010/11/gondolatok.html
No igen, voltak olyan rágcsáló-kísérletek is, amikor az eper illathoz valamilyen ijesztő hangeffektet adtak szegény állatkáknak, s mikor a kondicionálás már jól működött, elég volt a finom illat is a riadalomhoz, leálltak az ingertársítással... az egérkék felnőttek, szaporodtak... és az eper illatra még az utódaik is pontosan ugyanolyan félelmi reakciókat adtak, mint korábban szüleik, nagyszüleik. Az infó tehát átment, mondhatnánk azt is, transzgenerációs örökléssel. 
Embereknél vajon mi minden öröklődik hasonló útvonalakon?
A családállítással ezek a rejtett dinamikák (is) kiválóan megjeleníthetők, és oldhatók.
lilla.linkes@gmail.com


2015. augusztus 16., vasárnap

"Tomnak sok évébe és a terápiákért kifizetett sok ezer dollárjába került, mire letett arról, hogy az életét bárcsak-ok sorozatának tekintse.
Bárcsak ezt tette volna, nem pedig azt,
vagy bárcsak fogta volna vissza magát és tartotta volna a száját bizonyos döntő pillanatokban;
bárcsak látta volna ezt vagy azt a fontos mozzanatot valaki más szemszögéből ahelyett, hogy olyan átkozottul biztos volt az igazában,
bárcsak... (...)
Végül rájött, hogy így semmi értelme nézni a dolgokat... (...)
Az egész csak arra volt jó, hogy csordulásig töltse a szívét-lelkét érzelgős sajnálkozással,
ami gyökereket és indákat ereszt,
és úgy behálóz mindent, mint valami káros kúszónövény, életteret se hagyva semmi másnak."

Nicholas Evans Semper fortis (eredeti címén The Brave) regényének utolsó pár oldalából idéztem.
Mire ide, a majdnem 400. oldalhoz eljut az olvasó, már nagyon sokat megtud a főhős, Tom sorsáról.
Sőt, valójában a családrendszeréről is.
Az anyjáról, nagyszüleiről, Tom gyermekkoráról, és fiáról.
ha kicsit is elemző módon, nemcsak a cselekmény által elsodorva faljuk a sorokat, talán feltűnnek olyan események, olyan reakciók, olyan ok-okozati összefüggések, amit gyönyörű transzgenerációs mintákat hordoznak. (Néha kíváncsi lennék, vajon mennyire tudatosak ebben az írók, vagy ez is "csak" egy jól eladható szerkesztési, regényfelépítési mód?)
Vannak titkok, a regényben nem is egy, amik a megfelelő időben kiderülnek (nem a könyv legvégén :-) ). Egyszerűen úgy, hogy az adott szereplő rájön,
hogy valamit ki KELL mondania, mi van/volt a valóságban, s ez nem meglepő módon egyfajta megtisztuláshoz vezet, a családrendszer addig bedugult ága ismét energiát, erőt kap, és fejlődik.

A családállításokban is, egészen különböző kérdésekre/témákra történő egyéni, vagy csoportos munkák során sokszor látom, hogy hasonló dinamikák rejlenek a megoldás mögött.
Azt vallom, hogy még ha megtudhatnánk is, utánajárhatnánk, a megfelelő családtagnál rákérdezhetnénk is bizonyos dolgokra, nem kell feltétlenül megtudnunk, mi történt valójában.
A képviselők fizikai és/vagy lelki érzetei, szóbeli,  valamint mozgásos visszajelzései sokszor épp eleget mondanak, s a kliens és az érintett (megjelenített) családtagok, sőt, ha szabad olyan furcsát mondanom, hogy bizonyos fogalmak (anyaság, tünet, betegség, élet...) lelke és a rendszer 
úgyis tudja majd, hogy jó helyen járunk.

Zárhatnám így: Áldás, békesség!
De inkább így teszem:
OLDÁS, békesség!

Aki pedig megoldandó, régen vagy még nem is olyan régen feszítő kérdést, problémát hordoz a lelkében, s már tényleg lépne, előrefelé lépne az ügyben,
jelentkezzen bátran!
(lilla.linkes@gmail.com)