Induljunk ki abból,
hogy az úton lévők nem bolyonganak, hanem végre megállnak, megállhatnak,
letelepedhetnek valahol.
A gyermekekre
gondolok, akiknek az adott országban el kell kezdeniük óvodába,
iskola-előkészítőbe, iskolába járniuk...
Az így más országba
érkező, vagy már itt születő gyermekek asszimilációján sokat segíthet(ne majd)
az a pedagógusi szemlélet, amely elfogadja a tanítvány népét, kultúráját,
nyelvét, szüleit és sorsukat.
Ezek elvesztésétől
ugyanis joggal és főként (!!) tudattalanul fél(het)nek a szülők, akiknek
ugyebár az óvodánál/iskolánál egyértelműen nagyobb hatása van a gyermekre, így
ha annak "nincs valódi engedélye" arra, hogy befogadó legyen, hogy
tanuljon, az nem is fog menni, sőt saját rendszere védelmében magatartászavarokat
"produkál" majd...
Persze ezeket nem
tünet szintjén kellene "kezelni", csakhogy erre már nem képzik felénk
a padagógusokat...
Az
"engedély-nélküliséget" nem úgy kell felfogni, hogy azok a csúnya
rosszak letelepednének egy másik országban, de eszük ágában sincs annak
kultúrájához alkalmazkodni!
Nem.
Valójában a személyes
tárgyak, az otthon, a haza kényszerű elvesztése mellett a gyökerek elvesztése
miatti félelemről van szó. (Ennek kivédését szolgálják pl. a közösségek, a
vallás.)
Ám ott motoszkál
bennük az is, ami miatt vállalták a hosszú utat, a viszontagságokat, azt, hogy
a semmiből építsenek fel - újból - egy életet:
hogy a gyerekeiknek
majd jobb legyen!
Ez a kettősség a
szülőkben a mindennapok megélésén túl plusz feszültséget, belső harcot, vívódást okoz.
(Hangsúlyozom ismét, hogy többnyire nem tudatosan.)
A gyermek pedig érzi.
Talán őrlődik is, mert
ha szerencséje volt, és jó (szemléletű) oktatási intézménybe került, tetszik is
neki az, amit ott lát, tapasztal, tanul, ÁM hű a családjához, rendszeréhez.
A belső feszültségek
következményei előtt a tanárok és más szakemberek java értetlenül áll, ill. a
megoldási kísérleteknél csak a felszínt próbálják meg kezelni...
Mindezek a tudattalan
dinamikák nemcsak a migránsok, de a romák, sőt, adoptált gyermekek esetében is
megfigyelhetők.
Erről is szólt a
pedagógusoknak szóló szemléletformáló, saját élményen és esetfeldolgozásokon
alapuló "képzésem".
Úgy látom, ismét
időszerű lesz, jobban, mint eddig valaha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése