2015. szeptember 12., szombat

Migráció - más szemmel


Induljunk ki abból, hogy az úton lévők nem bolyonganak, hanem végre megállnak, megállhatnak, letelepedhetnek valahol.
A gyermekekre gondolok, akiknek az adott országban el kell kezdeniük óvodába, iskola-előkészítőbe, iskolába járniuk...


Az így más országba érkező, vagy már itt születő gyermekek asszimilációján sokat segíthet(ne majd) az a pedagógusi szemlélet, amely elfogadja a tanítvány népét, kultúráját, nyelvét, szüleit és sorsukat. 
Ezek elvesztésétől ugyanis joggal és főként (!!) tudattalanul fél(het)nek a szülők, akiknek ugyebár az óvodánál/iskolánál egyértelműen nagyobb hatása van a gyermekre, így ha annak "nincs valódi engedélye" arra, hogy befogadó legyen, hogy tanuljon, az nem is fog menni, sőt saját rendszere védelmében magatartászavarokat "produkál" majd... 
Persze ezeket nem tünet szintjén kellene "kezelni", csakhogy erre már nem képzik felénk a padagógusokat... 


Az "engedély-nélküliséget" nem úgy kell felfogni, hogy azok a csúnya rosszak letelepednének egy másik országban, de eszük ágában sincs annak kultúrájához alkalmazkodni!
Nem.
Valójában a személyes tárgyak, az otthon, a haza kényszerű elvesztése mellett a gyökerek elvesztése miatti félelemről van szó. (Ennek kivédését szolgálják pl. a közösségek, a vallás.)
Ám ott motoszkál bennük az is, ami miatt vállalták a hosszú utat, a viszontagságokat, azt, hogy a semmiből építsenek fel - újból - egy életet:
hogy a gyerekeiknek majd jobb legyen!
Ez a kettősség a szülőkben a mindennapok megélésén túl plusz feszültséget, belső harcot, vívódást okoz. (Hangsúlyozom ismét, hogy többnyire nem tudatosan.)
A gyermek pedig érzi.
Talán őrlődik is, mert ha szerencséje volt, és jó (szemléletű) oktatási intézménybe került, tetszik is neki az, amit ott lát, tapasztal, tanul, ÁM hű a családjához, rendszeréhez.
A belső feszültségek következményei előtt a tanárok és más szakemberek java értetlenül áll, ill. a megoldási kísérleteknél csak a felszínt próbálják meg kezelni...


Mindezek a tudattalan dinamikák nemcsak a migránsok, de a romák, sőt, adoptált gyermekek esetében is megfigyelhetők.


Erről is szólt a pedagógusoknak szóló szemléletformáló, saját élményen és esetfeldolgozásokon alapuló "képzésem".
Úgy látom, ismét időszerű lesz, jobban, mint eddig valaha!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése