2012. június 26., kedd

...csak úgy olvasgatva...

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Jó volt ismerkedni a könyvvel a boltból hazafelé: a borítót levéve kiderült, hogy ez egy szép könyv -színeiben; a kolofon oldallal szemben pedig máris hasznos gondolatok tűntek fel:
"Kell, hogy te magad égesd el tenmagad tulajdon lángodban:
 hogyan akarsz újjászületni, ha nem lettél előbb hamuvá?"  (Imígyen szólott Zarathustra)

Nézzük  a végét! No nem a regényét!!! -csak "A szerző megjegyzései"-t: igen, elolvasva tudtam, hogy jó választás volt ez a könyv is...

Tegnap este, a 214.oldalon ezt olvastam, s meg kellett osztanom veletek:
"Meg kell tanulnia elfogadni az életét, és összeszedni a bátorságát, hogy azt mondja:
Így akartam! Az ember lelke a választásaiból áll össze."

Jobban örülnék, ha ti, kedves olvasóim mondanátok/írnátok itt le, h mit gondoltok a fenti két, kiragadott idézetről...,
ám addig is, amíg ez meg nem történik, kezdem én.

  Családállításokon, ill. az azt megelőző beszélgetéseken gyakran elhangzik, hogy mindazt, ami addig történt életükben, vagy annak egy időszakában, szeretnék meg nem történtté tenni, eltagadni, "elfelejteni", kitörölni..., hogy új lapot kezdve léphessenek tovább, valami új felé.
Ha valaki ügyes, azaz, ahogy a könyvben a professzor mondja, ha "a saját akaratát is elleplezi maga elől", látszólag talán még sikerülhet is...
Csakhogy!
A rendszerdinamikák szerint, ha nem adjuk meg a tiszteletet, elfogadást, elismerést mindannak, ami korábban történt, amit korábban tettünk, választottunk, ami szerint éltünk... lehetetlen lesz az új sikere! Nincs is mire épülnie, még "az új" is gyökértelenné válik, nincs helye, csak lóg a levegőben.
   Ahogy korábban cselekedtünk, az is a mi részünk, rólunk szól (és a rendszerünkről),
akkor épp az adott (személyiség) fejlettségi szinten állva, úgy döntöttünk, és éltünk...
Épp úgy -ahogy ma már lehet, hogy nem tennénk, de itt, a jelenben el kell fogadnunk, mert ama választás nélkül bizony nem tartanánk most ott, ahol épp vagyunk!
Jaaa, hogy nem mindig tetszik az az állapotunk, ami van, ahogy érezzük magunkat?
Fogjuk fel figyelmeztető jelként.
Mit is mondott Bálint Mihály?
Vegyük át még egyszer!
"Légy hálás a tüneteidért, mert oda vezetnek el, amivel nem akarsz törődni!"

Lehet ezen "agyalni", töprengeni vég nélkül...
...és lehet rá állítani is.
No, erre szintén jó a Hellinger-féle rendszerállítás.

Jelentkezőknek és érdeklődőknek: lilla.linkes@gmail.com




2 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen, ez nagyon jól esett, azt hiszem, mélységesen igaz mindenféle értelemben, és nagyon fontos tanulság, csak hát annyiféle divatos selfhelp irányzat dolgozik ellene ("felejtsd el, töröld ki" stb.), mintha az, ha tényleg lehetne az életből kitörölni valamit, nem volna ijesztőbb lehetőség az életnél magánál is.

    Nekem adatott a megtiszteltetés, hogy lefordíthattam Yalomnak ezt a könyvét, nem mondom, hogy nem kellett vele megszenvedni (tavaly júliusi-augusztusi kánikulák idején készült), de megérte. Magam is meglepődtem rajta, mi minden van benne, ami csak újraolvasásokkor derül ki. Mikor megjött készen a nyomdából, boldogan fedeztem fel újra, addigra pont elmúlt a gyötrelmek emléke, és végre olvasóként élvezhettem a művet is. Kudos Yalomnak. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kudos, Yalomnak, és ha tegeződhetünk, neked is! (Pontosan tudom, milyen nagy munka egy fordítás..., köszönet a kitartásodért!)

      A "Do it yourself" -még ha saját magadról, a lelkedről van is szó...no igen, egy csoportos, csoportban végzett munka után szükséges, sőt elengedhetetlen,
      belső munka formájában... de az nem azonos azzal, mikor gyakran szakavatott emberek is azt tanácsolják az organikus elváltozással nem, de a tünetekkel annál inkább bíró klienseiknek, hogy "Nincs más hátra, nézzen magába, gondolkodjon el rajta..."
      Naja, ha ez ilyen egyszerű lenne, nem lenne szükség semmiféle lélekterápiára, csupa "testi-lelki tökély"
      (egész-ségben lévő) egyén mászkálna az utcákon.

      Ha az élet/Élet maga ijesztő valakinek, annak pedig különösképp fontos a múlt, ha másért nem, hát azért, mert az már biztos.
      Fogódzót, erőt, energiát ad(hat), hisz olyan volt, amilyennek lennie kellett.
      Mihez is?
      Mondhatjuk, hogy ahhoz, hogy az ember a(z aktuális) jelenben az legyen, aki, s arról a pontról fejlődhessen tovább, onnan csináljon valami jót az életéből.

      Köszönet a jelentkezésért :-) és a gondolatokért!

      Törlés