állítási lehetőség

Sakkjáték az életünk. Sakkot játszunk szüntelen.

Mi és az Isten.

Lépünk, azután csönd. Ő következik.

Lép. Végre!

Lépünk. Eltérít utunkról. Újra lépünk. Hallgat. - Miért nem siet?

Sakk! - mondja. Újra próbálkozunk. Nem adjuk föl. Már senki nincs körülöttünk.

Sakk! - hangzik hangtalan. Nem! - csattan bensőnk. Futnánk, de nincs hová. A tábláról lelépni nem lehet. Nincs több lépés, érezzük: matt.

Ezt már nem mondja.

Győzött.

S ekkor felismerjük, hogy ő nem ellenség. Úgy győzött, hogy vesztesek ne legyünk. Társunk volt, míg "szemben" ült velünk. Ellenünk játszott értünk.
Istennel sakkozom én is. Társnak tekint, szabadnak teremtett. Játszunk. Ő meg én.

Figyelem. - Szeme se rebben, mikor feketére lépek.

Bábuim közben egyre fogynak. Fogy az erőm, fogy az életem.

Nem győzni akar. Szeretni.

Játszom tovább.

Míg ő az "ellenfelem", csak győzhetek.

Lépek. Lép.

Sakkjáték az életünk.
                                  (Mácz István)

Micsoda nap volt, s milyen hatalmas energiák voltak jelen!!!!   :-)