Hosszú és izgalmas napunk volt november 16-án, szombaton.
Az is
mondhatnám: mesés.
Legalább is,
ami a kezdést illeti. J
Mostanában megint sokat foglalkozom
biblioterápiával és meseterápiával: magyar és más népek meséivel, s gondoltam,
miért ne kapcsolhatnám össze egyik mesterem, Siegfried Essen egyik módszerét,
az autopoetikus állítást egy mesés találkozással a Táltosunkkal, egy
meditációval…
Táltos? Igen, a lóra gondolok, és még annál is többre...
táltos = varázs ló = varázsló/sámán
Eszembe jutott az is, hogy magyar
mesterem, Pálmai Dezső mondogatta néha:
„A lét varázslat, s az ember varázsló,
vagy elvarázsolt benne.”
S a meditáció vezetésekor pedig kedves
barátomra és mesteremre Dimitrisz Sztavropouloszra gondoltam, mikor ott
tartottam, hogy ismerkedj a lovaddal, nézz a szemébe, ülj fel rá, ha úgy
tetszik, olvadj össze vele, mint egy kentaur, legyetek egyek, hiszen amúgy is
azok vagytok…
… Hiszen Kheirón (Chiron), aki Kronosz
fia és Uranosz unokája, egy harcos kentaur volt, tudjátok felül ember, alul ló,
az istenek és héroszok (pl. Akhilleusz) nevelője. Ő lett a „megsebzett gyógyító”
archetípusa…
A Chiron bolygó kíséri az átmeneti
állapotokat és a belső gyógyulásokat, s ez segíti az újjászületést;
átvonulása egy-egy életszakaszban
hozzájárulhat a fizikai világtól való elszakadáshoz, segíti más dimenziók megtapasztalását…
„Véletlenül” épp aznap reggel, vagy az
előző napokban megélt lovas egybeeséseket meséltek néhányan, s kérdésként merült
fel, hogy hogy találtam ki pont most ezt a feladatot…, s érdekes volt egy-egy
állításban visszacsatolni a nap elején megélt, „látott” táltoshoz…
Többféle síkon mozogtunk, megtapasztaltuk
az Én, a Self és a különböző dimenziók, rejtett dinamikák kapcsolatát…
Tartalmas, szép nap volt!
Bízhattok bennem, legközelebb is hozok
valami meglepetést! J
(kép: equanis.forumotion)
