Gondoltam, megosztom veletek az infót itt is:
még 2 péntek délután, szeptember 27-én és október 4-én Budapesten, a Cserf-S Családi Erőforrás Segítő Központ jóvoltából és támogatásával ingyen jöhettek állítani vagy csak tapasztalni a XIV. kerületbe a Hermina út 57. számú főhadiszállásukra.
Jelentkezni nálam tudtok (lilla.linkes@gmail.com) vagy náluk: a 06 1/ 384 55 41/ 5 telefonszámon.
„Az emlékezet – ha kérdésekkel gyötörjük – olyan, mint egy hagyma; szeretné, ha sorra lefejtenénk a rétegeit, hogy feltárhasson mindent, ami benne áll: néha egyértelműen, gyakran rejtjelezve.” „… ahogy a hagyma rétegről rétegre zsugorodik, ott van mégis, beleírva az újabb és újabb héjakba: hol csupa nagybetűvel, hol mellékmondatként vagy lábjegyzetként, hol olvashatóan, hol csak fáradságosan –ha ugyan egyáltalán – megfejthető hieroglifákkal.” (Günter Grass: Hagymahántás)
2013. szeptember 22., vasárnap
2013. szeptember 2., hétfő
2013. június 6., csütörtök
Foglalkoztatnak mostanában olyan kérdések, mint pl:
Hol tartok most?
Mi áll még előttem?
Miért ilyen/miért nem működik ...?
Valóban a saját életemet élem? Ez tényleg én vagyok?
Mit tegyek, hogy megváltozzon ...?
A Hellinger-féle állítással átfogó képet kapunk arról, ami "most van", a bennünk és a témánk, ill. kérdésünk érintettjeiben zajló lelki folyamatokról; e módszer megmutatja számodra az utat és lehetőséget ad arra, hogy akár rögtön el is indulj rajta...
Június 15-én, szombaton ismét lesz alkalom állításra és/vagy tapasztalatszerző segítőként való részvételre Budapesten, Káposztásmegyeren, Biotündérnél.
Ha jönnél, szívesen látlak, jelentkezz minél hamarabb,
s ha van olyan ismerősöd, akit érdekelhet, kérlek, továbbítsd neki ezt az infót!
Üdvözlettel: Lilla
(lilla.linkes@gmail.com)
Hol tartok most?
Mi áll még előttem?
Miért ilyen/miért nem működik ...?
Valóban a saját életemet élem? Ez tényleg én vagyok?
Mit tegyek, hogy megváltozzon ...?
A Hellinger-féle állítással átfogó képet kapunk arról, ami "most van", a bennünk és a témánk, ill. kérdésünk érintettjeiben zajló lelki folyamatokról; e módszer megmutatja számodra az utat és lehetőséget ad arra, hogy akár rögtön el is indulj rajta...
Június 15-én, szombaton ismét lesz alkalom állításra és/vagy tapasztalatszerző segítőként való részvételre Budapesten, Káposztásmegyeren, Biotündérnél.
Ha jönnél, szívesen látlak, jelentkezz minél hamarabb,
s ha van olyan ismerősöd, akit érdekelhet, kérlek, továbbítsd neki ezt az infót!
Üdvözlettel: Lilla
(lilla.linkes@gmail.com)
2013. április 29., hétfő
Az élet szövete
E gyönyörű szőnyeg tulajdonosa, régi
barátnőm, Zsuzsanna írta egy fórumon, hogy
„arról a helyről hoztam, amely Mekka után a muszlimok leglátogatottabb
zarándokhelye - van tehát sok-sok rétege ennek a szövetnek…, a mintázat szimbolikájáról már nem is
beszélve...”
A képet meglátva, nemcsak a
szőnyeg színei, mintája, de a fény-árnyék játéka is beindította az agyam: igen,
ez olyan, mint az élet!
Az őseitől, elődeitől, azok
tetteitől, a múlttól, a megtörtént eseményektől elválaszthatatlan az ember
életének szövete: van, ami teljes (szín-) pompájában látszik, s van, ami az
árnyékban rejtőzik, ám mégis vele teljes a minta.
„Véletlenül” épp a fotó
megosztásának idején olvastam:
"Volt, hogy egy várva várt ember sok év múltán visszatért,
hogy fordítson a sorson, a fonalak összeértek, összefonódtak, összehurkolódtak,
és kirajzoltak valami mintát, mely az évek múlásával egyre kivehetőbbé
vált." (Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei)
S egy régebbről megőrzött beszélgetésrészlet is eszembe jutott a
szőnyegszövéssel kapcsolatban:
"A
hímzés rendteremtés. Nemcsak abban az értelemben, hogy a fonalakat szépen
egymás mellé kell rendelni, hanem úgy is, hogy az ősi motívumrendszer az isteni
rend leképezése."
"A
hímzés {…} közben esély teremtődik, hogy újra egésszé álljon össze
az, ami addig szétesett." (Hulej
Emese interjúja Katrics Krisztinával, Nők Lapja 2010/41)
A fenti gondolatokkal hívlak meg a következő, május 11-én, szombaton (Budapesten, Káposztásmegyeren) 10 órától tartandó rendszer-, családállító napomra.
Bármilyen témában (család, párkapcsolat, gyermekkel, vagy
egészséggel kapcsolatos kérdések, döntéshelyzetek, munkahelyi dilemmák…)
szeretettel várom állítást kérők és segítő résztvevők jelentkezését!
Természetesen, némi harapnivalóra és italra számíthattok…
2013. március 20., szerda
Edvard Kocbek: Imádság (Molitev)
-ford. Lukács Zsolt-
Vagyok, mert voltam,
és mindenki
kénytelen lesz
elfeledni engem.
De mégis
meg kell vallanom:
vagyok
és voltam
és leszek,
és emiatt több vagyok
a feledésnél,
mérhetetlenül több
a semminél.
Minden örök,
ami létrejön,
a halálnál erősebb
a születés,
kitartóbb
a csüggedésnél s a magánynál,
keményebb
a zajnál és a véteknél,
ünnepélyesebb
az elutasításnál.
Létem
sohasem szűnik meg
létezni.
Sohasem.
Ámen.
Amikor először elolvastam, azonnal tudtam, hogy megosztom veletek Kocbek sorait, mert bár életrajzából érthető, miért ír úgy, ahogy,
ezen az oldalon mondhatom, hogy a személyes tudattalanon túl, a családi tudattalan rétegeinek soha meg nem szűnő emlékezetét is kiválóan szemlélteti.
Aki egyszer élt, ami egyszer megtörtént, bármilyen hatással volt, bármilyen lenyomatot hagyott egy adott (családi) rendszerben, sosem szűnik meg!
Energája mindig hat a mezőben, s ha úgy adódott, hogy kitagadták, letagadták, eltagadták, elfelejtették...
a család fiatalabb generációja (ami lehetünk akár mi magunk) már nem is tudnak róla,
az/ő mégis hat.
Hat, és kitaróan helyet kér magának.
Az őt megillető helyet akarja.
Bármi árán.
Ilyen dinamikák állhatnak betegségek, depressziók, magatartászavarok... hátterében is.
Az állítások során, a kérdések és problémák meg-/feloldásakor a mindenkit és mindent körülvevő energiamezővel, a rejtett rendszerek dinamikáival dolgozunk, mely hittől függetlenül létezik, és érzékelhető.
Ha óvatos vagy, csak gyere el, és tapasztald meg, ne izgulj, senki nem fogja kitálalni az életét, s neked sem kell;
ha viszont már tudod miről van szó, hozd a saját témád is, melyre választ keresel!
Szeretettel várom jelentkezésed!
(lilla.linkes@gmail.com)
-ford. Lukács Zsolt-
Vagyok, mert voltam,
és mindenki
kénytelen lesz
elfeledni engem.
De mégis
meg kell vallanom:
vagyok
és voltam
és leszek,
és emiatt több vagyok
a feledésnél,
mérhetetlenül több
a semminél.
Minden örök,
ami létrejön,
a halálnál erősebb
a születés,
kitartóbb
a csüggedésnél s a magánynál,
keményebb
a zajnál és a véteknél,
ünnepélyesebb
az elutasításnál.
Létem
sohasem szűnik meg
létezni.
Sohasem.
Ámen.
Amikor először elolvastam, azonnal tudtam, hogy megosztom veletek Kocbek sorait, mert bár életrajzából érthető, miért ír úgy, ahogy,
ezen az oldalon mondhatom, hogy a személyes tudattalanon túl, a családi tudattalan rétegeinek soha meg nem szűnő emlékezetét is kiválóan szemlélteti.
Aki egyszer élt, ami egyszer megtörtént, bármilyen hatással volt, bármilyen lenyomatot hagyott egy adott (családi) rendszerben, sosem szűnik meg!
Energája mindig hat a mezőben, s ha úgy adódott, hogy kitagadták, letagadták, eltagadták, elfelejtették...
a család fiatalabb generációja (ami lehetünk akár mi magunk) már nem is tudnak róla,
az/ő mégis hat.
Hat, és kitaróan helyet kér magának.
Az őt megillető helyet akarja.
Bármi árán.
Ilyen dinamikák állhatnak betegségek, depressziók, magatartászavarok... hátterében is.
Az állítások során, a kérdések és problémák meg-/feloldásakor a mindenkit és mindent körülvevő energiamezővel, a rejtett rendszerek dinamikáival dolgozunk, mely hittől függetlenül létezik, és érzékelhető.
Ha óvatos vagy, csak gyere el, és tapasztald meg, ne izgulj, senki nem fogja kitálalni az életét, s neked sem kell;
ha viszont már tudod miről van szó, hozd a saját témád is, melyre választ keresel!
Szeretettel várom jelentkezésed!
(lilla.linkes@gmail.com)
2013. január 29., kedd
2013 első állítási lehetősége
Vannak emberek, akiknél szépen rendben tartott utak vannak, lámpákkal és útjelző táblákkal; mintha
minden egyszerű, egyértelmű és nyitott volna.
De ilyenkor kell a legóvatosabbnak lenni,
nem szabad magától értetődőnek tekinteni a dolgokat, mert az erdő állatait sem a széles, kivilágított utakon fogod megtalálni, azok odabenn rejtőznek az aljnövényzetben, a tüskés bokrok között..."
(Jo Nesbø: Denevérember)
A fenti idézettel hívlak meg benneteket egy kis képzeletbeli sétára, saját magatok ösvényeire.
Neeem, nem a kitaposott, hanem a rejtettebb, a tüskés, gyakran fájdalmas utak bejárására gondolok!
2013. február 16-án, szombaton, 10-től kezdődik majd a "Hellinger-féle rendszerállító túra", Budapesten.
(A pontos helyszín még kétséges, az érdeklődőknek hamarosan megírom a részleteket.)
Saját témát, kérdést hozó, állítást kérő résztvevő, és segítő résztvevő "szerepbe" jelentkezni ezen a mailcímen tudtok: lilla.linkes@gmail.com
(Kép: Stephen Jackson)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


.jpg)

