Minden kedves csoporttagomnak, olvasómnak boldog, békés ünnepet kívánok ezzel a Ljubljanában készült képpel!

Közeledik az év vége, s eljött 2012 utolsó állítási lehetősége is.

   Egy kis lecsendesedésre, megállásra, sorskönyvünkbe való belelapozásra, összegzésre, évértékelésre, meglátni, hogy hol tartunk most céljaink, vágyaink viszonylatában…, a benneteket feszítő kérdések, válságként megélt helyzetek gyökereinek és az abból való kivezető út/utak megértésére hívlak most benneteket –bármilyen témában.

2012. december 8-án, szombaton, Budapesten lesz a következő találkozónk.

Ha jönnél saját témával, vagy tapasztalatszerző, segítő képviselőnek, ill. van olyan ismerősöd, akit érdekelhet e lehetőség, kérlek, szólj neki, s jelezzétek felém (lilla.linkes@gmail.com).

A hét közepén küldöm a pontos címet!

Szeretettel: Lilla

"Ahol ajtó van, ott zárnak;
 ahol zárnak, ott megtagadnak;
 ahol megtagadnak, ott nem lehetsz:
 ahol ajtó van, oda nem léphetsz...

 Ahol ajtó van, ott nyitnak;
 ahol nyitnak, ott szükségeltetsz;
 ahol szükségeltetsz, ott kell, hogy légy;
 ahol ajtó van, ott már úgyis bent vagy..."

(in Petz György: Fölvett arc)

Görög mondás

"A gyökerek persze nem látszanak, de tudod, hogy azok tartják a fát."

Az utóbbi időben több iskola, óvoda, hagyományőrző népdalkör fórumán találkoztam szembe ezzel  a mondattal.
Nagyon igaz. 
Mindegyik általam látott helyen releváns lehet: gyermekekkel foglalkozva nem árt erre nap, mint nap emlékezni, hiszen minden gyermek (és pedagógus) mögött ott van az egész családja, családi rendszere, melynek elfogadása, tisztelete nélkül lehetetlen tanítani-tanulni; a jelen, a jövő pedig mi másból építkezne, mi másra épülhetne, mint az alapokra, a gyökerekre?!

A láthatatlan, ám annál inkább ható, jelen lévő gyökerek felfedezésével, megismerésével, elfogadásával foglalkozunk a családállító foglalkozásokon, legyen szó bármilyen élethelyzetről, kérdésről, témáról (egészségről, vagy annak hiányáról, nemiségünk megéléséről, mindennapjaink menedzseléséről, általános életérzésünkről, visszatérő szituációkról, gyermekünk/tanítványunk magatartásáról...)

A gyökerek energiája megélhető, megtapasztalható és rengeteg erőt ad! Éljetek vele, 

s ha érdekel benneteket, próbáljátok ki, ismerjétek meg Bert Hellinger módszerét nálam! :-)
lilla.linkes@gmail.com

„A XX. században sok szó esett a falakról: kínai nagy fal, berlini fal, a Pink Floyd »Fala«, a Siratófal, országhatár, határok nélküli világ, nyílt társadalom, az elidegenedés falai meg más hülyeségek.Bármit is akartak mondani az emberek, 

szavaik mögött így vagy úgy ott rejtőzött vagy a faltól való félelem, vagy az a félelem, hogy a fal már nincs meg, és nem lesz minek támaszkodni, nem lesz mire ráfogni saját boldogtalanságunkat, határozatlanságunkat és kudarcainkat.” 
(Sigitas Parulskis: Mormogó fal)

A fenti gondolatokkal hívlak meg 2012. október 6-ára, szombatra egy budapesti családállító napra, egy kis fal-mustrára!
Ha jönnél saját témával, vagy tapasztalatszerző/segítő képviselőnek, illetve tudsz valakit, akit érdekelhet a program jelentkezz (továbbítsd az infót) minél hamarabb!

lilla.linkes@gmail.com

Ezt a kovácsolt vas remeket pár hete Szlovéniában fotóztam. Egy családi ház homlokzatán láttam meg és azonnal megtetszett.
Pont ott, pont ez a szívből/szeretetből kinövő, szövevényesnek látszó, virágzó forma...
Mit indít meg bennetek e kép látványa?

...csak úgy olvasgatva...

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Jó volt ismerkedni a könyvvel a boltból hazafelé: a borítót levéve kiderült, hogy ez egy szép könyv -színeiben; a kolofon oldallal szemben pedig máris hasznos gondolatok tűntek fel:
"Kell, hogy te magad égesd el tenmagad tulajdon lángodban:
 hogyan akarsz újjászületni, ha nem lettél előbb hamuvá?"  (Imígyen szólott Zarathustra)

Nézzük  a végét! No nem a regényét!!! -csak "A szerző megjegyzései"-t: igen, elolvasva tudtam, hogy jó választás volt ez a könyv is...

Tegnap este, a 214.oldalon ezt olvastam, s meg kellett osztanom veletek:
"Meg kell tanulnia elfogadni az életét, és összeszedni a bátorságát, hogy azt mondja:
Így akartam! Az ember lelke a választásaiból áll össze."

Jobban örülnék, ha ti, kedves olvasóim mondanátok/írnátok itt le, h mit gondoltok a fenti két, kiragadott idézetről...,
ám addig is, amíg ez meg nem történik, kezdem én.

  Családállításokon, ill. az azt megelőző beszélgetéseken gyakran elhangzik, hogy mindazt, ami addig történt életükben, vagy annak egy időszakában, szeretnék meg nem történtté tenni, eltagadni, "elfelejteni", kitörölni..., hogy új lapot kezdve léphessenek tovább, valami új felé.
Ha valaki ügyes, azaz, ahogy a könyvben a professzor mondja, ha "a saját akaratát is elleplezi maga elől", látszólag talán még sikerülhet is...
Csakhogy!
A rendszerdinamikák szerint, ha nem adjuk meg a tiszteletet, elfogadást, elismerést mindannak, ami korábban történt, amit korábban tettünk, választottunk, ami szerint éltünk... lehetetlen lesz az új sikere! Nincs is mire épülnie, még "az új" is gyökértelenné válik, nincs helye, csak lóg a levegőben.
   Ahogy korábban cselekedtünk, az is a mi részünk, rólunk szól (és a rendszerünkről),
akkor épp az adott (személyiség) fejlettségi szinten állva, úgy döntöttünk, és éltünk...
Épp úgy -ahogy ma már lehet, hogy nem tennénk, de itt, a jelenben el kell fogadnunk, mert ama választás nélkül bizony nem tartanánk most ott, ahol épp vagyunk!
Jaaa, hogy nem mindig tetszik az az állapotunk, ami van, ahogy érezzük magunkat?
Fogjuk fel figyelmeztető jelként.
Mit is mondott Bálint Mihály?
Vegyük át még egyszer!
"Légy hálás a tüneteidért, mert oda vezetnek el, amivel nem akarsz törődni!"

Lehet ezen "agyalni", töprengeni vég nélkül...
...és lehet rá állítani is.
No, erre szintén jó a Hellinger-féle rendszerállítás.

Jelentkezőknek és érdeklődőknek: lilla.linkes@gmail.com