...csak úgy olvasgatva...

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Jó volt ismerkedni a könyvvel a boltból hazafelé: a borítót levéve kiderült, hogy ez egy szép könyv -színeiben; a kolofon oldallal szemben pedig máris hasznos gondolatok tűntek fel:
"Kell, hogy te magad égesd el tenmagad tulajdon lángodban:
 hogyan akarsz újjászületni, ha nem lettél előbb hamuvá?"  (Imígyen szólott Zarathustra)

Nézzük  a végét! No nem a regényét!!! -csak "A szerző megjegyzései"-t: igen, elolvasva tudtam, hogy jó választás volt ez a könyv is...

Tegnap este, a 214.oldalon ezt olvastam, s meg kellett osztanom veletek:
"Meg kell tanulnia elfogadni az életét, és összeszedni a bátorságát, hogy azt mondja:
Így akartam! Az ember lelke a választásaiból áll össze."

Jobban örülnék, ha ti, kedves olvasóim mondanátok/írnátok itt le, h mit gondoltok a fenti két, kiragadott idézetről...,
ám addig is, amíg ez meg nem történik, kezdem én.

  Családállításokon, ill. az azt megelőző beszélgetéseken gyakran elhangzik, hogy mindazt, ami addig történt életükben, vagy annak egy időszakában, szeretnék meg nem történtté tenni, eltagadni, "elfelejteni", kitörölni..., hogy új lapot kezdve léphessenek tovább, valami új felé.
Ha valaki ügyes, azaz, ahogy a könyvben a professzor mondja, ha "a saját akaratát is elleplezi maga elől", látszólag talán még sikerülhet is...
Csakhogy!
A rendszerdinamikák szerint, ha nem adjuk meg a tiszteletet, elfogadást, elismerést mindannak, ami korábban történt, amit korábban tettünk, választottunk, ami szerint éltünk... lehetetlen lesz az új sikere! Nincs is mire épülnie, még "az új" is gyökértelenné válik, nincs helye, csak lóg a levegőben.
   Ahogy korábban cselekedtünk, az is a mi részünk, rólunk szól (és a rendszerünkről),
akkor épp az adott (személyiség) fejlettségi szinten állva, úgy döntöttünk, és éltünk...
Épp úgy -ahogy ma már lehet, hogy nem tennénk, de itt, a jelenben el kell fogadnunk, mert ama választás nélkül bizony nem tartanánk most ott, ahol épp vagyunk!
Jaaa, hogy nem mindig tetszik az az állapotunk, ami van, ahogy érezzük magunkat?
Fogjuk fel figyelmeztető jelként.
Mit is mondott Bálint Mihály?
Vegyük át még egyszer!
"Légy hálás a tüneteidért, mert oda vezetnek el, amivel nem akarsz törődni!"

Lehet ezen "agyalni", töprengeni vég nélkül...
...és lehet rá állítani is.
No, erre szintén jó a Hellinger-féle rendszerállítás.

Jelentkezőknek és érdeklődőknek: lilla.linkes@gmail.com

"Légy hálás a tüneteidért, mert oda vezetnek el, amivel nem akarsz törődni!" (Bálint Mihály)
-pedig nem árt foglalkozni velük, sőt!
A megoldás nem az, hogy csakazértsem veszünk róla tudomást, vagy ilyen-olyan indokokkal elodázzuk az odafigyelést, hanem hogy megismerjük, és (fel-)használjuk ezt az erőt, hiszen minden, ami velünk történik, a javunkat szolgálja -akár felismerjük, akár nem ezt az igazságot.

"Szolgálati közlemény":
 legközelebb június 9-én, szombaton lesz állítási lehetőség Budapesten, amikor is felefedezhetitek és megismerhetitek mindazt, amivel eddig inkább kerültétek a találkozást.

Érdeklődni és jelentkezni ezen a címen lehet: lilla.linkes@gmail.com

Itt vannak mostanában a családállítások (képrészlet):

Megerősítő gondolatok egy cikk kapcsán

https://www.facebook.com/pages/Neosys-coaching/165483326831019#!/notes/neosys-coaching/minden-ami-megt%C3%B6rt%C3%A9nik-velem-%C3%BCzenet-hordoz/391681564188150
Sárvári György írását  a fenti linken ti is olvashatjátok, én e fórumon fűznék hozzá néhány gondolatot.

"Minden esemény valamiképpen az előzményekből fakad, hozzátartozik a korábban megtett úthoz..." - nemcsak a saját utunkhoz, de szüleink, nagyszüleink és egyéb felmenőink útja, élete, tettei, érzései, hiedelmei, életmondatai... is hozzá(nk) tartoznak, s ható tényezőként működnek életünkben.

Hihetetlen?
Lehet, ám aki akár "csak" segítő képviselőként" is járt már családállításon, látta, megélte, érezte, tudja, hogy miről beszélek! :-)

Származási családunkat nem változtathatjuk meg, beleszületünk egy adott rendszerbe, s minden, ami azon belül történt vagy történik, érinti a többieket is.
A jó dolgokat mindenki megéli, könnyen befogadja/elfogadja; a nehézségekről szólva, érthetően, már nem ilyen egyértelmű a helyzet.
Igen, "minden embernek köze van mindahhoz, ami vele és körülötte történik", egy nagyobb rendszer részeként semmi sincs ok, értelem nélkül, de gyakran annyira mély és/vagy rejtett dinamikákról van szó, hogy nem lehetünk ennek tudatában.
Minden csapás, betegség, negatívan megélt dolog fel akarja hívni a figyelmet magára, tanítani szeretne valamire.
Mondják, hogy "ami nem öl meg, az erőssé tesz." Jól hangzik, de ha ez ennyire egyszerű és egyértelmű lenne, rengeteg lelkileg erős, magabiztos, határozott, saját értékeit ismerő és használó ember járkálna az utcán..., s tudjuk, hogy nem így van.
Én is gyakran mondom, hogy valami vége, egy veszteség, mindig valami újabb kezdete is egyben.
Felragyog(hat) a "más lehet-csillaga"... amennyiben követjük azt, ill. egyáltalán elindulunk az úton, mely lehet hosszú és rögös, de Bert Hellinger család-/rendszerállításának segítségével érthetőbbé tehető, általa megkönnyíthető a gyógyító változás, újra megteremthető a Rend, hogy tisztán, őszintén elmondhassuk: igen, rendben vagyok!

Május 2. szombatján várható a következő alkalom... :-) 

egy kis ráadás

 

http://youtu.be/-w2dTNOT-ss :Forró szél (Surda)
Ha nincs az ember a megfelelő helyen... "a ló se igazi ló, ha nem találják a helyét"
Magvas gondolatok az első 1,5 percben... :-)
...
Ha a SAJÁT helyed keresed, megteheted már ezen a szombaton is: gyere családállításra (Hellinger-módszer).
Info nálam.

ÁPRILIS 14 (szombat)

10 órától lesz Budapesten a következő család-(rendszer-) állítási, ill. tapasztalási lehetőség.

Gondolatindítónak néhány lehetséges téma:
- szülő-gyermek kapcsolati nehézségek,
- partnerkapcsolati problémák, pár-terápia,
- gyermekszületéssel, fogantatással kapcsolatos kérdések, dilemmák,
- betegségek háttere, gyógyulási folyamatok segítése, fogyás-hízás...,
- gyász feldolgozása,
- munkahelyi dilemmák, feszültségek oldása,
- iskolai problémák, magatartászavarok... oldása, tanulási zavarok, dadogás rendszerszintű háttere,
- családi sorsátvételek,
- a pénzhez, mint manifesztálódott energiához való viszony rendezése (hisz léte, vagy hiánya meghatározza életminőségünket, s egzisztenciális következményei vannak)
- a kapcsolat elején: a sikeres párkapcsolat, házasság alapjainak lerakása
...
ill. bármilyen téma, amit hoztok!

AZ ÉLET SZÖVETE

E gyönyörű szőnyeg tulajdonosa, régi barátnőm, Zsuzsanna írta egy fórumon, hogy „arról a helyről hoztam, amely Mekka után a muszlimok leglátogatottabb zarándokhelye - van tehát sok-sok rétege ennek a szövetnek…, a  mintázat szimbolikájáról már nem is beszélve...”

A képet meglátva, nemcsak a szőnyeg színei, mintája, de a fény-árnyék játéka is beindította az agyam: igen, ez olyan, mint az élet!

Az őseitől, elődeitől, azok tetteitől elválaszthatatlan egyes ember életének szövete: van, ami teljes (szín-)pompájában látszik, s van, ami az árnyékban rejtőzik, ám mégis vele teljes a minta.

„Véletlenül” épp ekkortájt olvastam:

"Volt, hogy egy várva várt ember sok év múltán visszatért, hogy fordítson a sorson, a fonalak összeértek, összefonódtak, összehurkolódtak, és kirajzoltak valami mintát, mely az évek múlásával egyre kivehetőbbé vált." (Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei)

S egy régebbről megőrzött beszélgetésrészlet is eszembe jutott a szőnyegszövéssel kapcsolatban:

"A hímzés rendteremtés. Nemcsak abban az értelemben, hogy a fonalakat szépen egymás mellé kell rendelni, hanem úgy is, hogy az ősi motívumrendszer az isteni rend leképezése."

"A hímzés {…} közben esély teremtődik, hogy újra egésszé álljon össze az, ami addig szétesett."    (Hulej Emese interjúja Katrics Krisztinával, Nők Lapja 2010/41)

Esteleges kérdéseid, és jelentkezésed a lilla.linkes@gmail.com címen várom.