2015. augusztus 26., szerda

Kezdődjék az évad Budapesten!
Készen állok egy szeptember 5-i család- vagy bármilyen más rendszerállításra - à Bert Hellinger
Aki jönne, mert van megoldandó problémája, témája, valamilyen kérdése, aki őszre már nem vinné át eddig hurcolt terheit, amikről tulajdonképpen nem is érti, hogy kerültek az ő nyakába..., esetleg végére járna már egy régi betegségnek... köztünk a helye!
Állítást kérők és segítő képviselők is jelentkezhetnek még.
Let's do it!
(A kép egyébként a Clean Up Day, a közös javak megőrzésének és a fenntartható fejlődésnek a fontosságának jelképes logója. A mozgalom célja a résztvevő országok - bizonyos területeinek- megtisztítása...
Ezennel akár saját életünk, lelkünk megtisztítására is gondolhatunk.)


Talán többen láttátok már azt a cikket, amiben egyebek között ez is olvasható:

"... a szülőket ért erős környezeti hatások  – például erős lelki nyomás, vagy akár a dohányzás – nyomai a leszármazottaikban is tetten érhetők. A Holokausztot túlélő emberek gyermekeiben a stresszhormon szabályozásáért felelős gének ugyanazon pontjainál található eltérés – ami a békében felnőtt zsidó gyermekek génkészletében nincs meg. Emiatt az eltérés miatt a náci üldözés túlélőinek gyermekeinél háromszor nagyobb valószínűséggel alakulhat ki poszttraumás stressz zavar, vagy más mentális betegség.
Az epigenetikus öröklődésre egy korábbi tanulmányban  Eva Jablonka és Gal Raz több, mint 100 példát mutatott gombákban, növényekben és állatokban. Egyik kísérletükben például nyilvánvalóvá vált, hogy ha egy várandós patkányt olyan kémiai hatás ér, ami miatt szervezetében csökken a egyes hormonok szintje, utódai emiatt több generáción át betegek lesznek. Egy másikban azok a hím egerek, akiket életük első két hetében elválasztottak az anyjuktól, kialakult depressziójukat a traumának ki nem tett utódaiknak is átadták..." (lemon.hu) 
Bővebb angol verzió: http://www.theguardian.com/science/2015/aug/21/study-of-holocaust-survivors-finds-trauma-passed-on-to-childrens-genes
A "felfedezés" nem új, néhány éve a Newsweek-ben is írtak hasonló cikket, amiről én is hírt adtam: http://soulsystem-lilla.blogspot.hu/2010/11/gondolatok.html
No igen, voltak olyan rágcsáló-kísérletek is, amikor az eper illathoz valamilyen ijesztő hangeffektet adtak szegény állatkáknak, s mikor a kondicionálás már jól működött, elég volt a finom illat is a riadalomhoz, leálltak az ingertársítással... az egérkék felnőttek, szaporodtak... és az eper illatra még az utódaik is pontosan ugyanolyan félelmi reakciókat adtak, mint korábban szüleik, nagyszüleik. Az infó tehát átment, mondhatnánk azt is, transzgenerációs örökléssel. 
Embereknél vajon mi minden öröklődik hasonló útvonalakon?
A családállítással ezek a rejtett dinamikák (is) kiválóan megjeleníthetők, és oldhatók.
lilla.linkes@gmail.com


2015. augusztus 16., vasárnap

"Tomnak sok évébe és a terápiákért kifizetett sok ezer dollárjába került, mire letett arról, hogy az életét bárcsak-ok sorozatának tekintse.
Bárcsak ezt tette volna, nem pedig azt,
vagy bárcsak fogta volna vissza magát és tartotta volna a száját bizonyos döntő pillanatokban;
bárcsak látta volna ezt vagy azt a fontos mozzanatot valaki más szemszögéből ahelyett, hogy olyan átkozottul biztos volt az igazában,
bárcsak... (...)
Végül rájött, hogy így semmi értelme nézni a dolgokat... (...)
Az egész csak arra volt jó, hogy csordulásig töltse a szívét-lelkét érzelgős sajnálkozással,
ami gyökereket és indákat ereszt,
és úgy behálóz mindent, mint valami káros kúszónövény, életteret se hagyva semmi másnak."

Nicholas Evans Semper fortis (eredeti címén The Brave) regényének utolsó pár oldalából idéztem.
Mire ide, a majdnem 400. oldalhoz eljut az olvasó, már nagyon sokat megtud a főhős, Tom sorsáról.
Sőt, valójában a családrendszeréről is.
Az anyjáról, nagyszüleiről, Tom gyermekkoráról, és fiáról.
ha kicsit is elemző módon, nemcsak a cselekmény által elsodorva faljuk a sorokat, talán feltűnnek olyan események, olyan reakciók, olyan ok-okozati összefüggések, amit gyönyörű transzgenerációs mintákat hordoznak. (Néha kíváncsi lennék, vajon mennyire tudatosak ebben az írók, vagy ez is "csak" egy jól eladható szerkesztési, regényfelépítési mód?)
Vannak titkok, a regényben nem is egy, amik a megfelelő időben kiderülnek (nem a könyv legvégén :-) ). Egyszerűen úgy, hogy az adott szereplő rájön,
hogy valamit ki KELL mondania, mi van/volt a valóságban, s ez nem meglepő módon egyfajta megtisztuláshoz vezet, a családrendszer addig bedugult ága ismét energiát, erőt kap, és fejlődik.

A családállításokban is, egészen különböző kérdésekre/témákra történő egyéni, vagy csoportos munkák során sokszor látom, hogy hasonló dinamikák rejlenek a megoldás mögött.
Azt vallom, hogy még ha megtudhatnánk is, utánajárhatnánk, a megfelelő családtagnál rákérdezhetnénk is bizonyos dolgokra, nem kell feltétlenül megtudnunk, mi történt valójában.
A képviselők fizikai és/vagy lelki érzetei, szóbeli,  valamint mozgásos visszajelzései sokszor épp eleget mondanak, s a kliens és az érintett (megjelenített) családtagok, sőt, ha szabad olyan furcsát mondanom, hogy bizonyos fogalmak (anyaság, tünet, betegség, élet...) lelke és a rendszer 
úgyis tudja majd, hogy jó helyen járunk.

Zárhatnám így: Áldás, békesség!
De inkább így teszem:
OLDÁS, békesség!

Aki pedig megoldandó, régen vagy még nem is olyan régen feszítő kérdést, problémát hordoz a lelkében, s már tényleg lépne, előrefelé lépne az ügyben,
jelentkezzen bátran!
(lilla.linkes@gmail.com)









2015. augusztus 2., vasárnap


Holnap, azaz augusztus 3-án, hétfőn, koradélután lesz egy szűk körű állítási lehetőség Budapesten.
Egy fő még jöhet saját témával/kérdéssel/problémával állítani,
és maximum 2-3 fő még befért a keretbe segítő (tapasztalatgyűjtő) képviselőnek.

Akit érint, vagy érdekel, itt jelentkezhet nálam:
lilla.linkes@gmail.com