E gyönyörű szőnyeg tulajdonosa, régi
barátnőm, Zsuzsanna írta egy fórumon, hogy
„arról a helyről hoztam, amely Mekka után a muszlimok leglátogatottabb
zarándokhelye - van tehát sok-sok rétege ennek a szövetnek…, a mintázat szimbolikájáról már nem is
beszélve...”
A képet meglátva, nemcsak a
szőnyeg színei, mintája, de a fény-árnyék játéka is beindította az agyam: igen,
ez olyan, mint az élet!
Az őseitől, elődeitől, azok
tetteitől, a múlttól, a megtörtént eseményektől elválaszthatatlan az ember
életének szövete: van, ami teljes (szín-) pompájában látszik, s van, ami az
árnyékban rejtőzik, ám mégis vele teljes a minta.
„Véletlenül” épp a fotó
megosztásának idején olvastam:
"Volt, hogy egy várva várt ember sok év múltán visszatért,
hogy fordítson a sorson, a fonalak összeértek, összefonódtak, összehurkolódtak,
és kirajzoltak valami mintát, mely az évek múlásával egyre kivehetőbbé
vált." (Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei)
S egy régebbről megőrzött beszélgetésrészlet is eszembe jutott a
szőnyegszövéssel kapcsolatban:
"A
hímzés rendteremtés. Nemcsak abban az értelemben, hogy a fonalakat szépen
egymás mellé kell rendelni, hanem úgy is, hogy az ősi motívumrendszer az isteni
rend leképezése."
"A
hímzés {…} közben esély teremtődik, hogy újra egésszé álljon össze
az, ami addig szétesett." (Hulej
Emese interjúja Katrics Krisztinával, Nők Lapja 2010/41)
A fenti gondolatokkal hívlak meg a következő, május 11-én, szombaton (Budapesten, Káposztásmegyeren) 10 órától tartandó rendszer-, családállító napomra.
Bármilyen témában (család, párkapcsolat, gyermekkel, vagy
egészséggel kapcsolatos kérdések, döntéshelyzetek, munkahelyi dilemmák…)
szeretettel várom állítást kérők és segítő résztvevők jelentkezését!
Természetesen, némi harapnivalóra és italra számíthattok…